Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Cs. Schwalm Edit: Szilvásvárad és környéke népművészete

SZILVÁSVÁRAD ÉS KÖRNYÉKE NÉPMŰVÉSZETE Cs. Schwalm Edit Szilvásvárad és környéke népművészetének néhány jellemző sajátosságát kívánom röviden összefoglalni. Nagy jelentősége volt a fafaragásnak - a parasztfaragók mellett kiemelkednek munkáikkal a faragó pásztorok. Régi hagyományai vannak a szövő- és hímzőkultúrának. Házivászonból készült a háztartásban és ruházkodásban használt textilek legnagyobb része. A faragás, szövés, hímzés a népművészetnek azon ágai, melyekben nagyobb szerep jut a helyi, egyéni elképzeléseknek. Ezekkel a tárgyakkal jobban lehet jellemezni egy-egy kistájat, faluközösséget, mint pl. a kerámiával, bútorokkal, hiszen azoknak nagyobb vásárlókörzete, kisugárzása van. Fatárgyat, szőttest, hímzést pedig saját maguknak készítenek, helyi hagyományaiknak megfelelően. A következő falvakat: Szilvásvárad, Nagyvisnyó, Bélapátfalva, Mónosbél, Mikófalva, Bekölce, Egercsehi, Bükkszentmárton, Egerbocs két szempont alapján választottam ki. Egyrészt a hasonló megélhetési viszonyok a századfordulón és a XX. század elején, másrészt valamilyen kapcsolat alakult ki a falvak között a népművészet valamelyik területén: pl. mikófalvi és egercsehi pásztorok munkáit Bélapátfalván, Mónosbélben is vásárolták, valamint tanultak is tőlük; bélapátfalvi előrajzoló asszony mintáit Mikófalván, Bükkszentmártonban is használták stb. Saját gyűjtéseimen és a szakirodalmon kívül felhasználtam az egri Dobó István Vármúzeum néprajzi adattárában (ENA) lévő kéziratokat, gyűjtéseket, valamint a néprajzi tárgyi gyűjteményben elhelyezett, erről a vidékről származó tárgyakat. Szilvásvárad környékére hasonló megélhetési lehetőségek és munkaalkalmak jellemzőek a századfordulón és a XX. század első