Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Viga Gyula: Legeltetés és pásztormigráció a Bükk hegységben
tarló és más betakarított növény termő helyek között. 12 Az állatállomány ily módon mindig kiszolgáltatott az egyes esztendők változó fûtermésének, legelőviszonyainak, takarmánytermésének, így a tartásmódok és önmagukban a legeltetési formák is állandó alkalmazkodást kívánnak az itt élő népességtől. Mivel az állatállomány egy részére, az igázott jószágokra szinte állandóan szükség van, ezért azok legeltetését mindig helyben kell megoldani. A növendék jószágok, eladásra hizlalt állatok azonban az év jelentős részében távol lehetnek, s más területek legelőjét hasznosíthatják. Az állatállomány egy részének az éves ciklus egy részében, távolabbi tájon való tartására többféle forma figyelhető meg a Bükk hegység hagyományos kultúrájában is. (Megjegyzem, van adatunk arra vonatkozóan is, hogy az igázott állatokat is távoli legelőkre adták a tavaszi nagy munkák elvégzése után, s csak aratáskor, a gabona behordásakor hozták haza őket.) A bükki falvak jelentős részében a közelmúltig élő gyakorlat volt, hogy jószágot hajtottak más falvak legelőire, vagy saját legelőterületeikre fogadtak más helyről állatokat. Figyelmet érdemel, hogy a migráció alkalmanként kétirányú folyamat, s az egyes települések olykor kibocsátók és befogadók is. Az alábbiakban a legeltetéshez kapcsolódó migráció formáit ismertetem röviden. 1. Nyári legelők: Történeti forrásaink adatai a XVIII. századtól kezdve jelzik a Bükk-vidék falvainak alföldi legeltetését. A hegység déli előtere településeinek (Tibolddaróc, Bogács, Noszvaj, Szomolya) urbáriumaiban is szerepel (1770-1772), hogy legelők hiányában az Alföldön, alkalmanként túl a Tiszán kénytelenek marháik számára nyári legelőt bérelni. 13 Ennek gyakorlata a közelmúltig továbbélt a Bükkalja egyes településein: Borsodgeszt, Bükkábrány, Sály, Bükkaranyos és Harsány jószágtartó gazdái Kesznyéten, Gelej, Ároktő, Tiszadorogma és Mezőcsát kiterjedt legelőire adták nyárra növendék szarvasmarháikat. Általában május 1-től október 30-ig volt a jószág a nyári legelőn, ahonnan felhízva, megerősödve tért haza. Áz így feljavult marhát gyakran eladták, s olcsóbbat vettek helyette, amelyet a következő évben hasonlóan javítottak fel. Gyűjtéseink azt jelzik, hogy Herkely Károly XVI-XVII. századi 12. Paládi-Kovács Attila 1965. 92-95. 13. Borsod Megyei Állami Levéltár, Acta Politica XXII. I. 283, 303, 310, 313, 341.
