Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Petercsák Tivadar: A népi erdőbirtoklás formái a Bükk-vidék falvaiban

nőknek. Sokat számított a rátermettség, az alkalmasság. Felsőgyőrben a legtöbb illetékkel rendelkezők közül választották az elnököt. Az elnök vezette le a gyűléseket, tárgyalt az erdészeti hivatallal és a község vezetőivel, képviselte a közbirtokosságot a hatóságoknál, ő kérte a vágási engedélyt az erdőre, az erdésszel és az erdőgazdával kijelölte a kivágható területet, irányította a faosztást, gondoskodott az erdő és a legelő tisztításáról, felújításáról. Felügyelt a közbirtokosság alkalmazottaira. Az elnök helyenként tiszteletdíjat is kapott munkájáért (pl. Felsőgyőrben 1905-ben 20 korona), de általánosabb, hogy egy erdő- és legelőjog illeti meg. Felsőtárkányban kaszáló illetményt kapott a közös rétből. A pénztáros vagy pénztárnok a közbirtokosság pénzügyeit intézte. Megválasztásánál a megbízhatóság és rátermettség volt a legfontosabb. Felsőgyőrben a század elején 20 korona fizetést és egy illetőséget kapott munkájáért, Felsőtárkányban viszont „tiszteletből szolgál". A gazda, erdőgazda feladata volt az erdő ellenőrzése, irányította a fakitermelést, segített az elnöknek a faosztásnál. Répáshután tiszteletdíjat kapott. A közgyűlések jegyzőkönyveit helyenként külön jegyző (Nagyvisnyó, Répáshuta, Felsőgyőr) vezette, és ellátta az összes írásbeli teendőket is. A közbirtokossági gyűléseket általában vasárnap délután tartották a községházán vagy az elnök lakásán. Gyakran az iskola és a kultúrház volt a színhely. Szavazásnál egyes birtokosságokban az illetőség arányában vettek részt a tagok (Felsőgyőr, Répáshuta, Felsőtárkány), Bükkzsércen viszont egyenlő szavazati arány illette meg az egész-, fél- vagy negyedjogost is. Az úrbéres közösségek az erdő, legelő és rét mellett szántófölddel és egyéb vagyonnal is rendelkeztek. A birtokosság tulajdonát képezték a pásztorházzal egybeépített bikaistállók, kanólak a bennük lévő apaállatokkal, a legelőn elhelyezett csordakutak, itatóvályúk. Felsőtárkányban a közbirtokosságnak kőbányája is volt. A kiadások között jelentős tétel az ingatlanok adója, az erdőkezelési járulék, az alkalmazottak és tisztségviselők fizetése, apaállatok vásárlása. A bevételek között legfontosabb a közös erdő évenként kitermelt fájából származott, amelyből bányafát, szerszámfát és tűzifát is értékesítettek. Ha a költségvetésben hiány mutatkozott, vagy nagyobb vásárlást terveztek, akkor azt az illetőség arányában