Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

A magyar lakodalomról készült leírások érdeménél keveseb­bet foglalkoztak az es kétessel, mint egyházi szertartással, s így vi­szonylag keveset tudunk ennek népi vonatkozásairól. Ismeretes, hogy a templomi esküvő mintegy 400 éves múltja még napjainkig sem volt elegendő ahhoz, hogy a pogányságból eredő néphit és a pa­rasztság társadalmi véleménye érvényesnek ismerje el az egyházi szertartást, az ősi rítusokkal szemben. Kilépve a templomból, a fia­tal pár szokás szerint még nem marad együtt, násznépével mind a vőlegény, mind a menyasszony saját otthonába tér vissza és csak jó­val, órákkal később a gyertyás, vagy fektető tánc, majd az elhalás te­szi a fiatalokat házaspárrá. A hagyományos rítust bizonyára a nász­nagy, illetve a vőfély végezte, a nyoszolyók segítségével. Ennek a történeti háttérnek, előzménveknek az ismeretében felismerhetünk olyan pogánykori cselekvéseket, amelyek az egy­házi szertartás mellett tovább élve, ma is gyakorlatban vannak. Ilyen a vőfély szerepe a templomban, amit főleg a barkóknál figyel­hetünk meg. Például Sátán az utóbbi évtizedekben, sőt több falu­ban még ma is, esketés után a nagyvőfély az oltárnál versben köszö­netet mond a lelkésznek, s ebben elismeri, hogy „bár ő tudomány­ban igen gyenge", mégis áldást mond a pap fejére. A szokást ka­tolikusoknál Hunfalvy János említi először 1867-ben az Ózd mel­letti Szentsimonról, és hasonló eseteket ismerünk református fal­vakból, mint Sajóvelezd, Szilvásvárad is, Tardonán pedig a vőfély 1981-ben - azaz napjainkban - nemcsak a papnak mondott köszö­netet, hanem az úrasztala mellett az új párhoz is szólt. A népi társa­dalom tehát a házasságkötés egyházi szertartásán is képviselteti ma­gát, minthogy ez évszázadokkal ezelőtt teljesen az ő hatáskörébe tartozott. Ugyancsak a barkóknál, pontosabban a Palócföld keleti zónájában tűnik fel a lelkész megajándékozása is, ami lényegében kísérlet arra, hogy megnyerjék az egyház pártfogását és türelmét az alapjában véve nem keresztényi fogantatású népi rítusok lefolytatá­sához. Szilvásváradon 1914-ben buzogány típusú, kisebb méretű vőfélybotot adtak a lelkésznek almával, mézeskaláccsal díszítve, Sajóveiezden pedig egy üveg bort ajándékoztak neki, az üveg nya­kán lyukas kaláccsal, ami egyik jelképes, talán egykor kultikus tár­gya volt a lakodalomnak. Ez a gondolatmenet, a nem keresztényi eredetű és hátterű cse­lekvések végigvonulása a lakodalom eseménysorozatán, a vacsorá­nál is észlelhető. A lelkészt mindig meghívták ugyan, de szerepe pl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom