Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

A népi szertartások elvégzésére a násznép különböző csoportokat alakít ki, amelyek menetet alkotva vonulnak az esküvőre, a lány kikérésére, vagy a másik menyegzős ház meglátogatására. A lakodalmi menetnek mindig megvoltak a maga jelvényei, amelyek egyrészt megkülönböztető jelek, másrészt mágikus erejű vagy célzatú bajelhárítók voltak. Palócföldön a hagyomány két sajátságos jelvény használatát említi, az egyik jelvény a zászló, a másik a bábu. A múlt században és bizonyára korábban is, a lakodalmi zászló sokfelé használatos jelvény volt. A központi palóc és a köréje csatlakozó palócos műveltségű tájakon kétféle zászlót említenek. Az egyik a nemzetiszínű lobogó, amit a másodvőfély hordozott a menet élén és táncolt vele (Nógrád megye). A másik zászlófor'mát a Barkóságból ismerjük, ezt úgy tűnik, a népi gyakorlat alakította ki. A legelterjedtebbnek látszó típust Tardonán írtam le, ahol századunk első évtizedében szokás volt, hogy amikor a szomszéd faluba a községházára, vagy a helybeli templomba esküdni mentek, zászlót vittek magukkal, egy két-három méter hosszú rúdon néhány színes kasmír vállkendővel. A zászló tartozékát, egy női viseletbe öltöztetett babát, a rúd hegyére erősítették. Amikor kocsin utaztak vagy amikor bementek a templomba, ezt a bábut az első nyoszolyólány, a mellette ülő (máshol: térfót) tartotta kezében. Amint Lajos Árpád leírta, a nyoszolyóbábut zászló nélkül, önállóan is használták, de ez nagyobb volt az előbbinél és menet közben a szekérre erősítették. Ilyenkor a nagy helyett több kis zászló készült: rövid botra színes fejkendőket erősítettek. A zászlónak ezt a formáját lakodalmi menetekben, a Felföldön többfelé is hordozták, de elsősorban tájunkon, tehát Tardonán és környékén, a Sajó és az Eger patakok völgyében, Észak- és Dél-Borsodban. Párhuzamai Miskolc környékéről, a zempléni Hegyközből, a Zoborvidékről, Dél-Magyarország egyes tájairól és a Balkánról ismertek. A zászlónál fontosabb és tájunk hagyományőrző szerepének kiemelkedő jelentőségű példája a nyoszolyóbábu. A tardonai bábu nyoszolyóasszonyt akar ábrázolni, máshol pedig magát a vőlegényt, illetve a menyasszonyt. Jelképe, cégére tehát a lakodalmi menetnek, melyet jól látható helyen hordoztak, főleg amikor más faluba mentek. Évszázadokkal ezelőtt, főleg a török hódoltság alatt szükség is volt erre a megkülönböztetésre, hogy a szembe jövő esetleg fegyveres, rosszindulatú emberek előtt világos legyen, miféle, tehát