Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Cs. Schwalm Edit: A Mátraalja népi hímzései. A varróasszonyok szerepe
varrni. Szőni nagyobb korukban, 14-15 évesen tanultak meg. Ha egy családban több lány is volt, a lányok inkább a kelengyét varrták s a szövés az édesanyjuk munkája maradt. A különböző öltéstechnikák elsajátításának a módja és sorrendje, valamint hogy milyen darabokat varrtak először, igen változó volt. Függött a "tanító" személyétől és a kislány ügyességétől is. Néhány példát említenék a varrás tanulásához. Az egyik leghíresebb recski varróasszony (aki a háziipari szövetkezet alapítói között is ott van, Kovács Imréné Pócs Piros sz. 1898) először lepedőket kapott az édesanyjától, hogy szegje be. Korabeli lánypajtásaival együtt kiültek a patak hídjára, s ott varrogattak. Mikor megtanult jól bánni a tűvel, törülközőt, asztalkendőt hímezett egyszerű, keresztszemes mintával. Ezután tanulta a laposöltést ingvallak ujján, majd a szálvonást, subrikát lepedőszéleken, s végül a vagdalásos hímzést, kalodázást dióskendőn, dísztörülközőn. A leggyakoribb minden faluban, hogy a keresztszemes öltésmódot tanulják meg legelőször. Két szálra számolt keresztszemmel hímezték a törölközők szélét illetve az ingvallak, szukák egyszerű csíkmintából álló kézelőjét. Sokat használt vásznon, régi pendelydci-abon gyakoroltak minden öltéstípust, utána tértek át a ha*2!»l'ati textilekre. Elvétve olyanokkal is találkozunk, akik mesterkét , borsókát , subrikát tanultak először, s csak utána a keresztszemes és lapos öltést. Az otthoni tanulásban segített, hogy az iskolában is oktattak kézimunkát, amihez szintén használt vászondarabot vittek. A hímzett textileken nagyon gyakran szereplő, rendkívül változatos formájú betűk varrását is itt sajátították el. A betűkből mintakendőt készítettek. Egy bizonyos szinten minden lánynak el kellett sajátítania a varrást, hiszen ha férjhez ment, a családját is neki kellett új ruhákkal ellátnia. Voltak azonban olyanok, akik az átlagosnál szebben tudtak varrni, s nemcsak maguknak készítettek hímzett darabokat, hanem másoknak is. Szegény sorsú, földnélküli családban felnőtt lányok, asszonyok, özvegyasszonyok, s igen gyakran testi fogyatékosok és vénlányok vállalkoztak ilyen bérvarrásra. Több olyan
