Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Széman Zsuzsa: A párválasztás, a párkapcsolatok és a családi élet változása Felsőtárkányon

III. A HÁZASSÁGRÓL KIALAKULT MÉZETEK A házasodás "szükségessége vagy szükségtelen volta" Felsőtárkányban fel sem merül a fiatalokban. Természetesnek vették és veszik, hogy az életciklus szerves része a házasság. A családalapítás okát sokszor meg sem tudják határozni, mert a házasságot az életkor magától értetődő velejárójának tartják, és a házassság célját - férfiak és nők egyaránt - a gyermeknemzésben és a gyermek felnevelésében látják. Felsötárkányon ezt ma is úgy fogalmazzák meg, hogy a "magnak nem szabad megszakadnia". 1. a/ A bevándorlástól függetlenül a férfiaknak körülbelül a fele adta azt a választ, hogy a gyermeknemzés fontos cél az ember életében, s ezért nősültek meg. b/ A férfiak közül az egyetemet végzettek nyilatkoztak úgy, hogy a nősülésnél a szerelmet tartották elsődlegesen fontosnak, aminek a gyermeknemzés természetes következménye, s annak a házasság első éveiben kell bekövetkeznie. c/ Igen kevesen nyilatkoztak úgy, hogy a házasság után nem rögtön akartak gyermeket, hanem élni akartak. d/ Egy esetben a házasságot gazdasági érdek, egy esetben pedig egyéb tényező hozta létre. 2. A nőknél csupán két esetben találkoztam azzal a véleménnyel, miszerint a házasságban nem a szerelem, hanem egyéb tulajdonságok - jó kereset, józanság, családról való gondoskodás - a fontosak. A szerelmet kiváltó tulajdonságok azonban eltérőek lehettek. a/ Azok a felsőtárkányi nők, akik egyetemet végzettekhez mentek feleségül, az intelligenciát, okosságot tartották számon. Csak ezek után sorolták fel a csendességet, szorgalmasságot, a józanságot meg sem említették. b/ A nők kis része a szerelem okát nem tudta megmagyarázni, illetve a szerelmet az együttjárás természetes következményének tartották, s párkapcsolatukat úgy jellemezték, hogy illettek egymáshoz.