Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A népi táplálkozás változása Felsőtárkányban

mással nemigen találkozunk, tökkel, és az I. világháború tájáról paradicsomszósszal elvetve. A két világháború között tűnik fel, de az 1950-es évektől lesz -•Italános a zöldbab és a zöldborsó. Ekkor kezd feltűnni a kelkáposzta, D az utóbbi években válik népszerűvé a karfial rántva, pörköltnek, levesnek, rakattan elkészítve. Spenótot, sárgarépafőzeléket inkább csak gyerekeknek főznek. A szinesfőzelékek jelentősége, amely az 1950-es évekig szinte mindennapi tápláléknak számított, meglehetősen lecsökkent. A krumpli felhasználása változatlanul nagy, bár egyes krumpliételek elfüntek (pl. krumpliganca), mások jelentősége csökkent (pl. krumplilángos), de újabb formában készítik (pl. rakottkrumpli). Legnagyobb a felhasználása garnirungnak (főve, sütve) és népszerű levesnek vagy paprikáskrumplinak készítve is. A gyümölcsfogyasztás területén is nagy a változás. Korábban csak szilva volt jelentősebb mennyiségben, ami kenyérrel vacsora. Lekvárnak főzték és nagy részét megasztalták. Más gyümölcsfa a kertben alig volt. "Gyümölcsöt nem is láttunk, akkor volt, ha summásságban megloptuk az útszéli fát" mondta az egyik adatközlő. Kevés alma is termett, s az egyik házhoz azért szerettek járni a lányok fonóba, mert a szoba gerendájára alma és birsalma volt feltéve, és jó illatot árasztott. A vadgyümölcsök gyűjtése és fogyasztása igen jelentős volt, került elég a környező erdőkben. Ősszel zsákokba gyűjtötték a vadalmát, vadkörtét, széna közé rakták, hogy megpuhuljon, megivédjen

. Télen nyersen is, de megfőzve is fogyasztották a susinkát

. Az utóbbi évtizedekben megnőtt a gyümölcsös kertek száma, és a házaknál termesztett gyümölcsök mennyisége. Emellett a zöldség-gyümölcs üzletek, valamint a közeli egri piac is segíti a gyümölcsfogyasztás növekedését. A zöldségfélék és gyümölcsök tartósítása is megújult. Vadgyümölcsöknél, szilvánál az aszalás, a káposztánál a savanyítás volt az egyetlen tartósítási mód az 1940-es évekig. Befőttek készítése valamint a savanyúság készítés az 1950-es évektől kezdett elterjedni. Kb. 20 éve tesznek el zöldségféléket (répa, petrezselyem, zeller) ledarálva, sóval tartósítva. Különösen olyan években, amikor gyenge a zöldségtermés, vékony és kevés, nem éri meg pincébe vagy verembe, homok közé tenni. A paprika tartósításának egy érdekes módjával találkozunk az 1950-es években. Az egész paprikát