Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A népi táplálkozás változása Felsőtárkányban

A főétkezést tekintve pontos heti étrend nincs, de az ételek sorának van egy viszonylagos állandósága. Hétfő: bab vagy a vasárnapi maradék volt. Kedd: krumpli vagy káposzta készült. Szerda: tésztás nap, gyűrött, főtt tészta vagy gancaféle főtt. Csütörtök: ahol volt hús, módosabb helyen húsos nap, ahol nem volt, ott káposzta, bab vagy krumpli esetleg máléféle az ebéd. Péntek: bab vagy máléféle volt, esetleg ganca. Szombat: tésztás nap. Gyúrott, főtt tészta készült. Vasárnap: húsos nap. Az idősebbek, de sokan a középkorúak közül is tartják a nap jellegének megfelelő ételeket (pl. tésztás napot, vasárnap a húst stb.). A napi étrend télen és nyáron eltérő volt, hiszen a munkákhoz alkalmazkodott. Ezért változó volt az étkezések időpontja (reggeli, ebéd, vacsora), illetve nyáron gyakran az ebéd után még egy étkezési alkalom volt, az uzsonna. Télen viszont helyenként eggyel csökkent az étkezések száma. Délelőtt 10 óra körül és délután négy óra körül ettek. (Ez ritkább, mint a háromszori étkezés.) A reggeli általában rántott leves, sült krumpli, télen gyakori a sülttök is. Emellett lekváros kenyér, és az előző napról megmaradt ételmaradék, felmelegítve vagy lepirítva is gyakran előfordul. Mezei munkák idején sokszor szalonnát sütöttek. Azt mondhatjuk, hogy a reggelinél következett be szinte gyökeres átalakulás. Az előzőekben leírt ételek eltűntek, s tej, kávé, tea, mellé vaj, kolbász, szalonna, felvágott, tojás sütve vagy főzve kerül reggelire. A vacsoránál is kisebb arányú változás történt. A déli maradékot most is elfogyasztják vacsorára, de a vacsora alakulhat a reggelihez hasonlóan is. Sok helyen, ahol a család üzemi étkezédben eszik, vacsorára friss ételt főznek. A különböző ételféleségeken, nyersanyagokon végigtekintve is igen sok a szembetűnő változás. A kenyér alapanyaga kb. a II. világháborúig búza és rozs, esetleg búza és árpa 2:1 arányú keveréke. ínséges időkben, a háborúk alatt, vagy ha nagyon gyenge, aszályos év volt, árpakenyér és búzaliszttel kevert kukoricás, kenyér is előfordult. Az 1950-es évektől megszűnt a háznál való sütés, és mindenki üzletben szerzi be az ottani választékból a számára legjobban megfelelő minőségű kenyeret. Egyes növényi nyersanyagok teljesen eltűntek. Pl. a kukoricaliszt, és a belőle készített görhe, málé valamint kukoricás kenyér, és kukoricaganca.