Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Felsőtárkány életében

ket. A felsőtárkányi járom fogalom volt, leghíresebb készítői Farkas Lajos, Bóta Ferenc, Bajzát Kasznár Ferenc, Kakuk Heka József voltak. Két kerékgyártó dolgozott a faluban, egyik az alvégieknek, másik a felvégieknek. Készítményeiket nemcsak helybéliek vásárolták, de az egri vásárokra is hordták a jármokat, kerekeket, kasza-, villa- és lapátnyeleket. Az erdei iparok közül nagy hagyománya, jelentős szerepe volt a mészégetésnek és a faszénégetésnek. A bükki mészégetést Bakó Ferenc kutatásai nyomán jól ismerjük. Nem célom az ő eredményeinek kivonatos összegzése, inkább néhány adattal szeretném jelezni e foglalkozás jelentőségét a falu életében. 1949-ben 14 mészégető gazda volt a községben, közülük több egyszerre kéthárom csapattal is dolgozott. A nyáron állandóan foglalkoztatott csapatok száma 20-25 volt. Korábban kevesebb mészégető élt a faluban, de a nagybirtokrendszer megszűnése után kevesebben mentek summásnak, inkább mészégetéssel foglalkoztak. A mészégetés fellendüléséhez az is hozzájárult, hogy a répáshutaiak ekkor kizárólag állami vállalatnak égettek és a bükkzsérci, felsőtárkányi mészkereskedök, a meszesek leginkább Felsőtárkányon kaptak árut. A mészégetők vagy földnélküli, vagy igen kevés (1-2 hold) földdel bíró parasztok voltak, de alkalmilag iparos is beállt égetni. 1949-ben a falu közelében 22 mészkemence égett. Ez évben összesen 360-370 kemencét égettek ki, átlagosan 200 mázsával számolva. Felsőtárkányban csak néhány lófogatos mészkereskedö, úgynevezett meszes volt, akik a távolabbi alföldi településekre is eljártak mésszel. A környéken Bükkzsércen, Bükkszentkereszten és Cserépfaluban élt a legtöbb meszes. A bükkzsérciek egy része rendszerint a felsőtárkányi égetőktől vásárolta az árút. A községben a XX. század első felében mintegy 15-20 család foglalkozott rendszeresen faszénégetéssel. A fát az érsekségtől vásárolták és maguk termelték ki. A miiét a Bükkben általános módon rakták be és égették. A faszenet az emlékezet szerint csak egy család értékesítette a maga fogatán, a többiektől fuvarosok vették meg és vitték eladni az alvidékre

, az Alföldre. Egy szekérre 18-20 mázsa zsákolt faszenet raktak fel, és olajütőkben, mr' mokban, darálókban illetve kovácsoknál értékesítették. Egerben és \«ío városokban a kalaposok, szabók, de háztartások részére is vásárolták a vasalószenet. A városokban csak pénzért adták, a malmokban és az alföldi településeken lisztért, terményért is cserélték, különösen inflációs időszakban.