Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Orosz István: A mezővárosok észak-magyarországi típusai

városok tudták az örökös jobbágyság korában is megőrizni a summás, taksás adózási formát. A nyugati és lengyelországi borexport gyors fejlődésével jól dokumentálható szállitási utvonalak jöttek létre a furmányosok sajátos szállitó rétegével. A marhakereskedő tőzserekhez hasonlóan a borexportban érdekelt vállalkozói réteg is megszületett, bár a kereskedelem hasznát többnyire idegen kereskedők fölözték le. A szőlőtermelés monokultúrás fejlődésének más termelési ágakban érvényesülő vonzatai is voltak. Nem lebecsülendő a szőlőtermelést kiszolgáló iparokra gyakorolt hatása, sőt olyan mezővárosok is voltak, amelyek saját tevékenységük egy részét a szőlőtermelők szolgálatába állitották. így a gönciek pl. hordókat gyártottak Tokaj-Hegyaljának, Szepsi lakói a hegyaljai borok Lengyelországba szállítására szakosodtak, H miskolciak tárolóhelyet biztosítottak pincéikben a hegyaljai boroknak stb. Következményei voltak a széles körű szőlőtermelésnek a munkaszervezetre, a kapáscéhek, különböző konfraternitások létrejöttében és sajátos érdekképviseletében. A szőlőtermelésre specializálódás tehát távolról sem jelentette a mezővárosok megrekedését az agrárszférában, még kevésbé alföldi jellegét, amit legékesebben e mezővárosok külső képe cáfol, amelyet a XVIII. századi barokk építészet határozott meg Gyöngyöstől vagy Egertől Tolcsváig vagy Mádig különböző szinteken, de azonos városias jelleggel. A vizsgált területen ugyanakkor vannak tipikusan alföldi jellegű mezővárosok is, ezek jelentik a szőlőtermelők mellett a másik nagy csoportot. Ha a szűk határu Hatvan nem is sorolható egyértelműen ebbe a típusba, Heves, Poroszló, Ernőd, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Mezőcsát, Megyaszó és a hegyaljaiak közül Tarcal bizonyára. Olaskertes települési rendjük utal alföldi jellegükre. Lényegében ugyanazt az utat járták be, mint a többi alföldi mezőváros, életformájuk is alföldi kapcsolatokat mutat. Ugyanakkor nem marad hatástalan rájuk a szőlőtermelő mezővárosok nagy munkaerő piaca. A kölcsönös kapcsolatokat jól reprezentálja a hegyaljai mezővárosok és a Harangod vidékének munkaerőcseréje. Aratáskor a szőlőben felesleges napszámos réteg járt csapatostul kenyeret keresni a Harangodra, szüretkor a harangodiak Hegyaljára.