Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Flórián Mária: Gyöngyösi szűcsök és szűrszabók

változtatás. A gallér sarokvirága tulajdonképpen egy ötös to, melynek vezérága bizonytalan vonallal követi a gallér függőleges szélét. A tő nagy virágmotivumait a rozmaringlevelek sokasága egyensúlyozza ki, főmotívuma befelé bólintó tulipán hosszában osztott maggal. (Ehhez a tipushoz tartozik a Mátra Múzeumban egy szürkegailér, mely sarokvirágának tengelye 45°-ban megdől.) Ezen a tipuson nagyobb a motivumok variálódása, az öltések változatossága. Mindezt a majdnem kizárólagos piros szin hozza egységbe. Az ujabb szinek is a meleg szinek skálájából kerülnek ki. A gyöngyösi szűröket jobbára a szíjgyártók készttette csattos szijak fogták össze. Archaikusabb a gyöngyöstarjáni szűr sallangos bőrkötője. Egykor a gyöngyösi mesterek műhelyében sokezer ködmön és szűr készülhetett, 3 annyi műhely dolgozott egymás mellett, hogy bizonyára versengés is kialakult közöttük, hogy melyik tud szebbet, kelendőbbet előállítani. Készítményeiket igy nemcsak iparos terméknek, hanem művészeti értéknek is kell tekinteni, s Gyöngyös életében épp olyan rangot biztosítani emléküknek, mint más városok teszik az ott jellemző művészeti ágakban. Erről a Gyöngyösre oly jellemző művészeti tevékenységről azonban ma már csak sejtéseink lehetnek. Alig néhány emléket ismerhetünk meg, még ha gyűjteményekben rejtőznek is esetleg még idevaló meghatározatlan darabok. E fennmaradt, késői ködmönök és szűrök már inkább csak Gyöngyösnek a környező falusi tájak felé forduló kézműves termelését dokumentálják, valószínűleg a helyi viseletben már nem volt szerepük. Viszont éppen ezzel - a környező falusi igényekre való átállással -, egy országos folyamatra adnak példát a gyöngyösi szűcsök és szürszabók: ahogy a városokban a nemzetközi, polgári divat és a gyáripar termékei hódítanak, a régi kézművesség sokhelyütt és több ágban az uj falusi igények kielégítésére állt át. Gyöngyös is egy szélesebb környék számára adta a férfi és női viseletek legbecsesebb, legdíszesebb darabjait. Evvel egy sajátos gyöngyösi bélyeget nyomott számos olyan község öltözködésére, mely szinte faluról-falura más formát mutató, helyileg készitett ruhákban járt. E felsőruhák viszont megmutatták, hogy ezek a falvak Gyöngyös vonzáskörzetébe tartoznak. 92