Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Flórián Mária: Gyöngyösi szűcsök és szűrszabók

\ A gyöngyösi szűrök szabása természetszerűleg nem mutat jelentős eltérést az országszerte szinte egységes gyakorlattól. Jelentékeny különbség még a szűrök hosszában sincsen, legfeljebb a gallér és az ujjnyilás kialakításában. A legrégiesebb szűr gallérja a legkisebb. Disztelen posztójának közepe megtört, csücskője hiányzik, feltételezhető, hogy ezt a gallért míg csuklyaként fejreboritva is használták. A másikakon a gallér már csak a nehéz himzés hordozója. A szűrök ujjai nincsenek befenekelve, varrásuknál hasitékosak. A gyöngyöstarjáni szegetlen, mig a legrégiesebb darab hajtókás. Figyelemre méltó a gyöngyöstarjáni tipus aszajmegoldása: a szűr oldala csak pálha, aszaj tagolású, az összeillesztés H alakban megerősített. Az ilyen un. akasztófás szűr már Györffy István gyűjtéseinek idején is archaikusnak számitott. Még ismert itt az egy aszajos és a két keskeny aszajos változat. A szűr széleit általában "agyonvarr ás sal" fogták össze, a markazi szűrön posztócsik szerepel vócként, s magát az öltéssort sodrás is takarja, ami a többi szűrön már csak a posztóvóc "posztócsipkévé" szélesedett változatán diszitményként jelentkezik. A szűrök szegése fekete posztó. A markazin mellette lila posztó csipke, nyolcas varrással diszitve. A posztócsipke végeit az aszajon, a felereszté se ken horgolt "galambkosár" vagy "harasztrózsa" disziti, igy készült a csücskő is. A markazi szűrt ezen kivül az uri szűrökre emlékeztető zsinőrozás is disziti. A XIX. század elejéről ismert mintakönyvek szerint a szűrök hímzéséhez a szürszabók a szűcsöktől vették az ötletet. A mintakönyvekben összegyűjtött sok természethü ábrázolás azonban a durva posztón megvalósíthatatlan. Várhidy Béla, gyöngyösi szürszabó 1877-ből származó szürgallérjának tervét még az az idő tájban már beszerezhető finomabb berliner fonallal sem lehetett kivarrni.