Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Kecskés Péter: A mezővárosi és paraszti kultúra összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőművelésben

és sáriak is visontaiak szőlői - főként vörös fajtákat ültettek egy irányban sorosan (Török szőlő, Fekete rebeda, Fekete muskatal). A fehér és vörös fajták külön parcellákba ültetése kifejezi az árutermelés igényét, a kereskedelmi lehetőségekhez történő alkalmazkodást. A vörös és fehér szőlők eltérő művelési rendjét a korabeli gazdasági irodalom és családi gazdasági feljegyzések alapján a következőképpen vázolhatjuk: A fehér fajú szőlőket télre nem fedték földdel, viszont télen elvégezték a metszést, kezdetleges bakmüve lé sü tőkéket alakitottak ki, s hosszú csapra vagy karikásra metszettek, a tőkék mellé karót vertek, s a hajtásokat nyáron egyszer vagy kétszer sással ill. hársfahánccsal felkötötték. A vörös szőlőket ezekkel ellentétben télre befedték, tavasszal metszették, fejmüvelésü rövid csapos metszésben részesítették, tavasszal nem kar óztak, s a hajtások felkötetlenek maradtak, tehát gyalog szőlőként művelték. A nyári gondos talajművelést háromszor, bakhátra kapáló eljárással illett elvégezni, ahogyan erről a XVIII-Xrx. században a gyöngyösi confraternitasok (vallásos társulatok) közösen müveit szőlőikre vonatkozóan rendelkeznek. A fehér- és vörös borkultúra XVIII-XDC. századi egymásra rétegzettsége és egymás mellett élése a Mátraalján két forrásra utal. Egyrészt a koraközépkori európai hagyományokat és a keletről hozott Örökséget ötvöző kistáji, belső fejlődést kell kiemelni, másrészt a vörös szőlők elterjedése a XVI. századtól balkáni hatásként értékelendő. Gyöngyös környékén a kis számú szőlőfajta gondos megválasztásával, azok legkedvezőbb talajmüvelési körülmények közti, többnyire trágya nélküli müvelésével biztosították a mennyiségi jellegű borelőállítás alapanyagát. Néhány olyan szőlészeti szakismeretet jellemző mozzanatra kell utalnunk, amelyeket már a filoxeravész előtti időszakban is alkalmaztak. Olyan fajtákat ültettek egymás mellé, amelyeknek virágzási és termékenyülési feltételei kedvezően hatottak egymásra: vörös szőlőknél a Török szőlő, Rebeda, Jakab szőlő, a fehéreknél Lisztes fehér, Juhfark és Gohér szőlő. A Török szőlő háromszáz éves termesztése so-