Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Az egri népviselet változása a XIX. század közepétől az 1950-es évekig

élelmiszerért cserébe. A posztóruha az 1830-as évektől kezdve a jómódú parasztság viselete volt, s vált lassan egyre szélesebb rétegek ünnepi viseletévé, az 1840-as évektől terjed erőteljesebben. Az egri viselet az ország egyik legdiszesebb, de parasztos jellegű öltözete volt a XIX. század közepén. Női viselet Hajviselet

. A leányok lesimitva hátrafésülték a hajukat, s a tarkón összefogva egy fonatba fonták. A fonat mindhárom ágát külön-külön pántlikába csavarták, mert erősen zsirozták a hajukat, s ezzel védték a felső ruhát a zsirtól. A tarkón is és a fonat végén is nagy szalagcsokor volt a disz. A homlok felett keskeny fekete bársonyszalag, a homlokbársony szoritotta le a hajat. Ez a fejviselet látható már az 1846-os és 1854-es litográfián és a Baross nyomda levelezőlapjain. A XX. század elejéig, kb. 1905-ig hordták igy a hajukat. Ettől kezdve elmarad a homlokbársony

, s homlok felett a hajat göndöritik, és szalagcsokrot csak a hajfonat végére raknak, a tarkóra nem. A menyecskék középen elválasztott hajukat dupétra fésülték. Az egész hajukat előre fésülték, majd középen elválaszva kb. 3 méter hosszú madzagra csavarták, s a fejen körül vezetve, hátul csokorra kötötték. A tok feltétele után a homlokra kihúzták a hajukat. Fejviselet. Az ujmenyecskék az I. világháborúig arany vagy ezüst csipkéből készült, vászonnal bélelt puha főkötőt viseltek, homlok fölött magasan felálló szalagcsokorral, hátul hosszan lecsüngő szalaggal. A korai leirások szerint, valamint az 1846-os ábrázoláson is, erre még egy vékony, himzett fehér kendőt kötöttek. Mártonffy 1854-ben azt irja, hogy erre fekete selyemkendőt kötöttek ugy, hogy az aranycsipke kilátszódjon. A Baross nyomda mult század végi, illetve XX. század eleji képeslapjain kendő