Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása

vés analógiát találtunk, de ilyen egy sarudi uradalmi lakás, néhány kisnemesi ház a Sajóvölgy borsodi részén és 1-2 kezdetlegesebb paraszti épület Heves megyében. Századunk elején a lakóházak utcára néző véghomlokzata többnyire- kőből épült, ritka kivételnek számit az Árnyékszala egyik kapásháza, amelyen az oromzat még 20 éve is deszka volt. Ez az archaikus homlokzat egyébként is figyelmet érdemel, mert tetó'zete erősen előreugrik az oromzat fölé és ez a nyújtott előeresz a néprajzi irodalomban jól ismert matyó "üstökös tető" egyik változata. A kő oromzatokat módosabb gazdák, polgárok házain már a XVIH. századtól kezdve vakolatdiszités, oromfülkében álló szobor, a falat pedig kő ablakkeretek, övpárkány, falisávok ékesitették. A mult század végén a szőlősgazdák megváltoztatták a ház fekvését is, a hosszabb homlokzatot, eredetileg az épület hátát fordították az utca felé, amivel a véghomlokzat diszitését feleslegessé tették. Talán ez egyik oka annak, hogy a hóstyák házain ritka a tornác, legalábbis annak korábbi, faragott kő és faoszlopokkal diszitett formája, minthogy az utca felől úgysem lett volna látható. Az utóbbi két évszázad népi lakóházának tüzelőberendezése a konyha fölé emelkedő szabadkéményből és a hozzá csatlakozó buboskemencéből állt, de történeti források szerint ez a forma csak a 18. század közepén vált gyakorivá. Korábban a füstelvezetés rendszere nélkülözte a kéményt, a füst ugyanis a padlásra tolult, majd a héjazat és az oromfal hasadékain át távozott. Az északi hegyvidék falvaiban századunk első felében még voltak kémény nélküli, füstös házak, de a városokban tüzrendészeti okokból a hatóság korábban megszüntette ezeket. A rendelkezések eredménye Egerben már a mult század derekán megmutatkozott, de Gyöngyösön még a századfordulón is működtek ilyen kezdetleges füstelvezető berendezések. Ennek tulajdonithatók a várost több izben is pusztító tűzvészek, melyek révén a város neve szólásmondásba is bekerült. A néprajzi irodalom északi magyar, palóc sajátosságnak tartja a szabad füstelvezetésnek és a hozzá kapcsolódó belülfütős kemencének a használatát, de tudnunk kell, hogy hasonló gondok-