Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bevezető

BE VE Z E TŐ A TIT Hsves megyei Szervezetének néprajzi szakosztálya 1984 májusában is megrendezte az évenként szokásos tájkonferenciáját. Ezúttal Egerben jöttek össze a néprajzkutatók, történészek, önkéntes gyűjtők és a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozók. A Heves megyeieken kivül megjelentek a Borsod és Hajdú megyei kollégák, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai is. A tájkonferencia egy fontos témát, a Heves megyei mezővárosi kultúra sajátosságainak a bemutatását tűzte célul. A magyar városfejlődés egyik jellemzője a mezőváros, amelynek az eddigi történeti, néprajzi kutatások alapján elsősorban az alföldi tipusát ismerjük, de kevesebbet tudunk az észak-magyarországi mezővárosokról. Mig az Alföldön az extenziv állattartás és a földmüvelés volt a mezővárosi kultúra gazdasági alapja, addig Észak-Magyarországon a szőlő- és bormonokultura szerepét kell hangsúlyoznunk. A városhálózatot a termékek cseréje egymásra utalta, és a feudális kötöttségek is meghatározták. Bevezető előadásában Orosz István történeti aspektusból vizsgálta a mezővárosi problematikát, az intenzív termelést igénylő bor monokultúra és kereskedelem mellett a kézműipar, az uradalmi központok, várak és kulturális centrumok mezővárosi fejlődést inspiráló szerepét emelte ki. E sokrétű tényezők hatására az Északi-Középhegység és az Alföld találkozási vonalán kialakult mezővárosok több tipusát különböztethetjük meg. Az előadások a szőlő- és bor monokultúrán alapuló hevesi mezővárosok