Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)
Dankó Imre: A hevesi mezővárosok vásárai
hattá. Gondoljunk csak a dinnyére! Viszont szőttesmunkák, vásznak, pokrócok, ponyvák, zsákok vonatkozásában mind Hatvan , mind Gyöngyös, illetve Heves , Eger , Poroszló és Füred saját, egymástól elkülönült, végeredményében nem nagy vonzáskörzettel rendelkeztek. Illetőleg, például éppen a textiliák vonatkozásában távoli helységek, messzi eső vonzáskörzetek érdekszférájába is tartoztak a gyolcsos tótok, a vándor posztósok , a cipszer kelmések , a felvidéki csipkárokon keresztül. Hasonló volt a helyzet a Jolsva környékéről származó fémeszközök vagy onnan származó, itteni feldolgozásra váró tővas esetében. A jolsvai vasasoknak lerakataik is voltak a jelesebb hevesi vásárhelyeken: Gyöngyösön , Egerben , ellenben a hatvaniak vasszükségleteiket inkább Pestről vagy kisebb mértékben P ászt ón át Losoncról szerezték be. Sem a textil, sem a vas-fém vándorárusok, akik esetenként az útjukba eső hevesi vásárokon, hetivásárokon is kipakoltak, a vándorcserepesekkel együtt, nem nagy mértékben befolyásolták a hevesi mezővárosok piaci, vásári forgalmát. Ugyanis, ezeknek a vándor árusoknak a kiindulópontjai a hevesi vásárhelyek szomszédságában voltak, sok hevesi piacoló , vásározó éppen az ezen áruféleségek keletkezési helye Losoncon , Rozsnyón , Rimaszombatban vásárolta meg ezeket a tárgyakat, anyagokat és hozta haza. Hevesben nem sok értelme volt a vándorkereskedelemnek, még a kis falvakban sem. A vándorkereskedők-iparosok Hevesben csak a vásárokon, piacokon álltak meg, pakoltak ki és árusítottak, a megyén különben áthajtottak és a tulajdonképpeni vándorárusitást távolabbi, délibb területeken kezdték meg és folytatták, amig az áruból ki nem fogytak. Erre vonatkozóan egy idős Hranciarske Zaluzanyi adatközlőmtől hallottam, hogy cserépedénnyel azért sem álltak meg Hevesben, különösen pedig a megye hegyes részén, mert árucikkeiket nagyobbára cserébe szándékozták eladni, mégpedig lisztért, búzáért , aztán sokszor szalonnáért, legújabban -ez persze az első világháború előtt volt! - pedig morzsolt tengeriért, ezekből viszont a hevesi helységekben sem volt elég, nem volt cserépedényre becserélhető felesleg, ezeket az árucikkeket ők is a vásáraikra, piacaikra történt felhozatalból vásárolták meg szükségleteiknek megfelelően. A zsaluzsányi vándorcserepesek 22
