Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Dankó Imre: A hevesi mezővárosok vásárai

Dankó Imre A HEVESI MEZŐVAROSOK VÁSÁRAI Azt hiszem, hogy ebben a körben, különösen pedig Orosz István kevéssel ezelőtt hallott előadása után, nem kell előadásomat azzal kezdenem, hogy felhivom a figyelmet a mezőváros jelentőségére, utalva sokféleségükre, rendkivül változatos voltukra. Idev iiatkozóan az utóbbi 20-30 évben mind történelmi, mind néprajzi, szociológiai és egyéb társadalomtudományi kutatások, feldolgozások egész sora, kellően részletezve, dokumentálva megállapította a mezőváros gazdasági-, társadalmi-, kulturális fontosságát, bebizonyitorta mindmáig tartó pozitiv szerepét, hatását települési struktúránkban, népünk gazdasági-, társadalmi- és kulturális életében. Hogy csak utaljak a legnagyobb, a mezővárosok jelentőségét más- és más oldalról megmutató kutatókra, Mályusz Elemért, Fügedi Eriket, Bácskai Verát, Székely Györgyöt, Szűcs Jenőt, Szabó Istvánt, valamint Erdei Ferencet emlitem. Én, mint az árucsere és szervezett formáinak, a piacoknak, vásároknak etnográfus kutatója, a mezővárosokat mint vásárhelye ket állítom előtérbe.

1 Minden kutató megállapította, hogy a mezőváros vásárhely

. Sok kutató egyenesen attól kezdődően számítja egyik vagy másik településünket mezővárosnak

, amikor vásártartási jogot nyert. Vagy forditva, azt vélik, hogy a mezővárosokban, azaz az oppidumként kezelt helységekben vásárok voltak, vásárokat tartottak, függetlenül attól, hogy vásártartási kiváltságot kaptak-e vagy sem. Ennél a kérdésnél meg kell jegyeznünk, hogy a korai város szabadalmak, részletesen körülírva a kérdéses település jogkörét, intézményeit, egyúttal vásárprivilégiumok is voltak, mint ahogy a hajdúkat letelepítő úgynevezett ''nagy hajdú diploma" is, tekintettel arra, hogy Bocskai István a hajdúkat minden regálé -