Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

tók. leírásait alaprajzokkal kísérte és ez megfigyeléseit még hitelesebbé teszi. A típusok 70 évvel később a saját kutatásaim során is megfigyelhetők voltak, de továbbiakkal is kiegészíthetek, amelyek valószínűleg újabb keletkezésűek. Noszvajon három csoportban voltak barlanglakások: északon a Pince soron vagy Mátyás téren, délebbre a Dinnye földön vagy Arany János utcában és legdélebbre a Pocembcn vagy Vöröshadsereg útján. Mind a három csoport természeti körülményei másak, bár az alsó két csoporté hasonlóak. Mindkét területen a lakások ajtaja nyugat felé tekint, bár egyes sorok észak felé néznek. Az északi csoport - Pince sor - enyhén lejtő, lankás domboldalon, több sorba rendeződve terül el, ahol nincs függőleges sziklafal, így az üregek a terepszintnél mélyebben fekszenek, ezért bejáratukat lejtőn vagy lépcsőn lehet elérni. Emiatt a lakás előtt csaknem mindig székesebb gödör van, ami úgy tekinthető, rnint a lakás udvara mindaddig, amíg be nincs fedve. Ha tető kerül rá oldalakkal és ajtóval, úgy a lakáshoz már szorosabb kapcsolódik és annak részévé válik. Ezt az előteret itt gádornak nevezik, az oldalakat gyakran kőből rakták, a bejárati homlokzatot pedig lécráccsal és ajtóval zárták le, amit be szoktak meszelni. A lakás általában egy helyiségből állt Herman Ottó idejében, de 1970 körül saját kutatásom már több sejtű pinceházakat is talált ezen a területen a gádorból nyíló lakószobával, pitvarral, borospincével, sőt istállóval is. A pinceházak középső és déli csoportjának helyzete annyiban különbözik az előbbiektől, hogy a házakat nagyobbrészt függőleges kőfalba vájták, amiből több jellemzőjük következik. A lakások padlószintje megegyezik az udvaréval, az pedig az előtte húzódó úttesttel van egy magasságban. A függőlegesre nyesett szikla olyan alaprajzi elrendezésre és homlokzat alakításra ad lehetőséget, mind a föld felszínén álló házaké. A helyiségek száma, neve, funkciója és egymás mellé rendeződése inkább a fennálló házak példáját követi, amitől csak a szomszéd falvakban látunk eltérést, de Noszvajon is más a tornác elhelyezése, mint a fennálló házakon. A tornác általában a parasztház udvari homlokzatán kap helyet, a barlanglakások esetében pedig a hosszanti homlokzat egyben főhomlokzat is. A barlanglakás lakásrészát tehát teljes hosszában természetes kőből kivágott oszlopos, mellvédes, kosáríves áthidalása tornác díszíti. Az, hogy Noszvajon kevés tornáccal ellátott pinceház van, annak tulajdonítható, hogy kevés kivétellel csak a legszegényebbek lakásformája ez. A 19. sz. közepén a közép és nagybirtokosok kezdtek elszegényedni és földjeiket parasztok vették meg. E jobbmódú parasztok vagyonosodása azonban együttjárt a legalsó társadalmi réteg, az uradalmi cselédek, napszámosok és summások számának emelkedésével. Noszvaj híres volt egy időben a hátikosárról, amit a falu legszegényebb lakói készítettek és árusítottak faluról falura járva, vásárokon. A hátikosarat fonó emberek túlnyomórészt pinceházakban laktak.