Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

dővégeken megismert éltformájú huroköltéssor is. E különleges minta egyedi változata egy Szentisívánról származó lepedővégen található. A fent részletezett motívumok és díszítőelvek itt egy erőteljes hullámvonalra vannak komponálva. A kivitelezés részleteinek azonossága azonban mindenképpen a két hímzés közvetlen egymásra hatására utal. Ez a lepedővég már átvezet a bükkalji szabadrajzú hímzések legelterjedtebb szerkesztési módjához, amikor is a rozettákat, főmoü'vumokat hullámvonalba illesztve töltik ki a díszítendő sávot. Az ívekbe illeszkedő nagymérettí rozetták egyre inkább kezdenek "rózsává" válni, szirmaik szabálytalanabbak, elkülönülnek egymástól, közülük levélkékben végződő szárak indulnak ki. Egyre több a térkitöltést szolgáló kisméretű meUékmotívum, pettyek, levelek, tulipán, spirál, bimbó. A közös indíttalású, de helyi stílusúvá váló bükkalji lepedővéghimzéseken falvanként másként alakul a hímzőfonal alkalmazásának és a színezésnek a divatja is. A piros és kék pamuttal varrott díszítményváltozatok mellett feltűnnek a színes szűcsselyemmel illetve gyapjúfonailal készült lepedővéghírnzések is. Sentistvárion "madaras-rózsás" hímzésnek nevezték ezt a mintát, ahol is rozettákat, madarakat, spirálokat rendeztek díszítménnyé. A pamumímzés mellett itt elsősorban a sárga, barna, lila, kék, zöld színösszetételben, osztott szűcsselyemmel kivarrt lepedővégek készültek. A hullámvonalra komponált elrendezés mellett az azonos motívumok megjelennek itt koszorús, szakaszos elrendezésben, és mechanikusan egymás mellé sorakoztatott rozetták és madarak soraként is. Bogácson is jellegzetes helyi változatokban éltek tovább a mezőkövesdi rozettás, cipés díszítmények. Itt főleg színes gyapjúszállal készült a hímzés, szintén sajátos színezéssel, narancssárga, vörös, kék, zöld, lila színekkel. A rozetták köré komponált madárpárok, tulipánok, leveles koszorús ágak mellett a térkitöltő motívumok között megjelenik itt a nemzeti címer is. Mind a szentistváni, mind a bogácsi színes lepedővéghímzéseken a színhatást érezhetjük elsődlegesnek a díszítmény en, a szerkezet ugyan szabályos marad, de úgy tűnik, másodlagos szerepet kapott a színek hangsúlyozása és játéka mögött A selyemmel varrott szentistváni hímzések finomabbnak tűnnek a bogácsiak mellett melyeknek a vastag gyapjúhímzés rusztikusabb, foltszerűbb hatást kölcsönöz. A Bükkalja hímzéseinek elemzése többféle tanulsággal jár. Többfajta hímzőtechnika és gazdag, változatos hímzőkultúra élt ezeken a településeken egyidőben. A bemutatott anyag bizonyítja a matyóság és a szomszédos települések kultúrájának egymásra hatását is. A hímzések elemzése ismét felveti a "három matyó falu" koncepciójának az újraértelmezését, hiszen a díszítménytípusok bi-