Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

tengely mentén kettős spirálban végződő, körformájú virágmotívumot tartó szár indul ki. A középső rozettából ágazik ki az átlós tengelyek mentén haladó négy szár is, melyen szintén spirálok vannak. Ilyen spirállal díszített szárak alkotják a háromágú virágtöveket is az alsó és felső peremdíszeken. Ez a minta egyedisége ellenére is kapcsolódik a tájegység lumzóTailtúrájához. Hasonló szerkezetű, az átlókat is hangsúlyozó motívumegységek találhatók a szálánvarrott hímzések mellett Bogácson használt szabadrajzú lepedővéghímzéseken is. E bogácsi lepedővégliímzés szintén szélesebb középmezőre és azt alul-felül lezáró virágtöves peremdíszre tagolódik. Piros és kék pamuttal varrták, a kék azonban csak kontúrozásra, az egyes motívumok formájának kiemelésére szolgál. A középső mezőben kétféle motívumegység váltakozik. Ezeken egy négyszirmú rozettából az átlók mentén bimbóban végződő négy leveles ág indul ki, a vízszintes és függőleges tengely vonalában pedig négy egyszerű szív ékelődik a leveles ágak közé. A motívumokat változatos öltésekkel varrták, a gyakran alkalmazott lánc- és huroköltéssoroktól sajátos rajzolatot kapnak a formák. A matyóknál és a Bükkalján külön hímzéstípusnak tekinthetjük az un. rozettás-cipés-madaras lepedővéghímzéseket. Motívumai országszerte ismertek a régi stílusú hímzéseken, e motívumok mintává való rendeződése és kidolgozása azonban már táji jellegzetesség. E hímzéstípus nűntaváltozatait a következők jellemzik: A legkorábbi varrásoknak azok tekinthetők, ahol a minta vonalas, egyszerű, rajzos jellegű. Sok inda, szár, spirál, leveles ág található a rozetták közötti térben, és maguk a főmotívumok is kontúrozva vannak. Ezek a hímzések még többféle öltés alkalmazásával készültek, bennük a vonalas, tehát a szár- és láncöltés dominál. Ez az aprólékos kidolgozás később leegyszerűsödik, megszűnik a motívumok kontúrozása, kevesebb lesz a vonalas elem. Az addig rajzos jellegű leveles ágak testesebbé válnak, a főmotívumok is nagyobbak, foltszerűbbek lesznek, az. egész díszítmény tömörebb, zsúfoltabb. Mezőkövesden e folyamat eredményeként alakul ki a térkitöltő, már döntően asszimetrikus szerkezetű lepedővéghímzés, jellegzetes matyó vonásaival. A szomszéd falvakban is helyi stílus alakul ki az azonos motívumokból és rokon szerkesztési elvekből, melyeket szintén e díszítménytípus változatainak tekinthetünk. Egy lepedővégen a minta nézete érdekes módon eltér a megszokottól, hosszanti tervezésű. Nagyméretű rozetták és szokatlanul nagy, testes madárpárok váltakoznak egymás fölött. A rozettákból kétoldalt kétágú szár indul ki, rajtuk pávaszemes bimbó illetve tulipán található. A levelek helyén pedig spirálok ülnek. A díszítmény jellemzője a láncöltés gyakori alkalmazása, valamint a nagyobb motívumok dupla, piros és kék kontúrozása. Fellelhető a bogácsi lepe-