Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

A leggyorsabban dolgozót megválasztották előmunkásnak - ecetgazdának is hívták - aki azért, hogy "húzza" a többieket, külön bért is kapott

17 A bandagazdán kívül un. botosgazda is volt beosztva minden csapathoz, aki ellenőrizte az elvégzett munka mennyiségét és minőségét. Figyelte a summások munkáját a pallér, időnként az intéző, de az uradalom tulajdonosa, bérlője is szemmel tartotta, hogy jól dolgoznak-e. Mire a nap feljött, már a tábla szélén kellett lenniük. Reggeli 7-8 óra között volt egy félóra. Meleg ebédet 1-2 óra között vittek ki szekérrel. Az egy órás déli pihenő után naplementéig dolgoztak. Sokszor már fenn voltak a csillagok, mire a szálláshelyre értek. A meleg vacsorát már este, sötétben, a tanyán fogyasztották el. Tisztálkodásra legtöbbször nem is volt lehetőség. A lámpaoltást is a bandagazda ellenőrizte. Élelmezésüket a szerződésben kikötött kommenciőból biztosították, amit havonta vagy kéthetente vettek föl. Attól függően, hogy hány kg húst szalonnát kaptak, nevezték négyes kommenciónak (4 kg hús, 4 kg szalonna, 4 kg főzelék) vagy hármas kommenciónak (3 kg hűs, 3 kg szalonna, 3 kg főzelék). Ha zsírt is adtak, 80 dkg volt a személyenkénti havi átlag, de ekkor kevesebb a szalonna. Az egész summáscsapat kétheti vagy egyhavi élelmét (liszt, zsír, hús, főzelék, szalonna, fűszerek) a bandagazda őrizte a szállásán vagy a konyha mellett elzárva. Ebből adott minden nap a főzéshez a gazdasszonynak, szakácsnőnek, aki legtöbbször a summásgazda vagy ecetgazda felesége vagy rokona volt. A főszakácsnő mellé volt beosztva egy favágó, aki a tüzelőről gondoskodott, egy, esetleg két vízhordó, aki lajtos kocsival vitte a főzéshez és mosogatáshoz szükséges vizet 20-30 személyenként még egy-egy szakácsasszony segített a főzésben, kenyérdagasztásban, ételkiosztásban. A főszakács bére egy egész részes férfi keresetével volt azonos, a többi konyhán dolgozóé ennek a fele. A csapat nagyságától is függött, hogy milyen időközönként - 2-3 naponként naponként vagy hetente - sütöttek kenyeret Egy hétre általában 5-6 kg kenyér járt. Sokan, különösen az asszonyok és nagycsaládosok igyekeztek ebből megtakarítani. A megmaradt kenyeret vasárnap eladták a faluban. A személyenként kiadott élelmiszerrel mindenki maga gazdálkodott. Szalonna volt a reggeli, amit, ha mód volt rá, nyárson megsütöttek. Az asszonyok gyakran tejre cserélték a szalonnarészüket a tanyán lakó cselédekkel. A szalonnából is gyakran küldtek haza az otthonmaradottaknak, de a kenyér helyett kapott lisztből is. Különösen a summásidő vége felé gyakori volt, hogy sokan üres kenyeret vagy napon megszárított vékony kenyérszeletet fokhagymával, esetleg szalonnával megdörzsölve ettek, hogy több szalonnát tudjanak hazavin17 BARSI Ernő 1976. 230. 48