Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Selmeczi Kovács Attila: Csűr- és udvarközösségek a palócoknál

család méretének megnövekedésén kívül még az asszonynép perpatvarában vagy a testvérek valamelyikének önállósodási szándékában látta. De megjegyezte, hogy régen csak a család szaporodása vezethetett a vagyon megosztásához, mert aki el akart válni a családtól, annak a gazda, a nagycsalád feje fejszét nyomott a kezébe: - "No hát édes öcsém menj Isten hiriveö' , j ez attéd" - mondással. Azonban a tagosítások óta a családfő' halála rendszerint felvetette a szétválás lehetőségét, de olykor már az apa életében is megosztoztak felnőtt fiai a vagyonon. A fiúk családjaikkal kiköltöztek a szülői házból és önálló gazdaságot létesítettek. A szétköltözés azonban legtöbb esetben nem jelentett komolyabb lokális elkülönülést, mert a nagycsalád öná-Llóvá lett tagjai egymás közelében maradtak?,ugyanis házukat vagy lakrészüket az öregek háza mögé építették. Mivel az egykori jobbágyfalvakban nem volt lehetőség újabb lakótelkek megszerzésére, a szétváló nagycsalád férfitagjai rákényszerültek arra, hogy az ősi portán maradjanak. így tehát a nagycsaládok felbomlása sok esetben együtt járt a jellegzetes hosszúházak kialakulásával és az udvarközösségek létrejöttével. A nagycsalád felbomlásával előálló sajátos megtelepedé

si és építkezési forma tehát a hosszúház volt.A szétköltöző nagycsaládok tagjainak részére szükséges új laka—