Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A Mátraalja néprajzi egysége és a lakodalom szokásrendje

Miatyánkot, majd cserépfazekat állítottak a fejére, amit fakarddal leütöttek. A rab eldőlt, mint akit lefejeztek és a násznép elsiratta. A parádi rabkísérés mintegy 80 év alatt egyszerűbbé vált, a szereplők száma csökkent, a maszkok elmaradtak, mert az utolsó évtizedekben a rab és társai nem öltöztek át. Mátraderecskén keveredett a szokás valami mással és új variáns jött létre. Itt esküvő után rendezték, amikor a násznép hazaért, és az első táncot a nagyvőfély járta a menyasszonynyal, amiért megláncolták és a szalmakazalhoz vezették. Itt a menyasszonynak gyónnia kellett a tánc miatt, majd összetörtek egy cserépedényt, a láncot levették a vőfélyről és a vőlegény a menyasszonnyal beszaladt a házba, A szokásnak a Mátrától keletre is megvannak a változatai, egészen a Sajó völgyéig. Sajónémetiben "rabvágás" néven a legteljesebb a szokás. A legtöbb helyen azonban a rabvágás annyira lecsonkult, egyszerűsödött, hogy csupán a vőfély, vagy a vőlegény megkötözéséből áll, aki kénytelen magát itallal kiváltani ebből a szorult helyzetből. A hajnali tűztánc, a palóc néprajzi csoport egyik legismertebb jellemzője, a Mátraalján is elterjedt szokás. Neve mindenütt "menyasszony porkolás", egyedül Nádújfalun "hajnali porkolás". A tüzet mindig szalmából rakták, amit Bodonyban a menyasszonyos ház-