Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

szerepének jelentőségét azok az adatok jelzik, amelyek korai házakról, vagy éppen közösségi épületekről szólnak. A kiskörei református prédikátor háza és az iskola épület a XVIII. sz. első felében "karózott sár"-ból, a poroszlói református kápolna nádfallal épült, A táj népi építkezéséről az 1728. évi országos összeírás szolgáltatja az első információkat, A Heves megye.Tiszai járására kiterjedő felmérésben Tiszahalász kivételével településeink mind helyet kaptak. Az összeíró szokatlanul nagy gondot fordított a lakóházra, annak különböző formáira, így három kategóriát állít fel, amelyek anyaguk tekintetében különböznek egymástól. Az első kategória, a •'•-•:sfejlettebb lakások aránya mindkét tájon egyenlő, de különböző a másik két lakásforma százaléka. A Tisza jobb partján a kunyhók, a balparton a veremházak száma, ill. aránya nagyobb, s ebből következően a lakások műszaki, civilizációs szintje a jobb parton magasabb. Mivel a Tiszántűi települései népesebbek /lo faluban mintegy 8oo lakás van/, a sok veremlakás, földház egyúttal a zsellérség nagyobb számára és viszonylag alacsony életnívóra utal, - A Tisza jobb partjának öt településében is változik a lakás három kategóriájának aránya, A fennálló ház Tiszanánán az összesnek csaknem felét, Poroszlón pedig csupán egyharmadát teszi ki. A legtöbb földházat /16 %/ Kiskörén, a legkevesebbet Tiszanánán írták össze /2,6 %/, ugyanakkor a Tiszántúl Tiszafüreden és Abádon ezeknél jóval többet, ami elérte a 35 %-ot. Úgy véljük, ezek a számadatok községekre bontva Is kifejezik a lakáskultúra keresztmetszetét és az életnívó helyzetét. Az összeírásban tükröződő rendkívül alacsony