Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)
Ez a tipus a későbbi füredi darabokon alig fordul elő, egy 1867-es butellán és egy 188o-as butellán karcolt, egy tányéron írókázott kivitelben találkozhatunk csak vele. Másik szerkesztett díszítménye, a kettős körvonalból kinövő tulipánt egyetlen későbbi munkán sem található. A tárgyi anyag és a stílusjegyek alapján arra következtetünk, hogy már ifjú Nagy Mihály előtt dolgozott Tiszafüreden két-három olyan fazekas, akik a jellegzetes stílusjegyek szinte minden elemét alkalmazták. Ezek a mesterek a datált darabok ismeretében a 3o-as, 4o-es években alkottak. Az 5o-cs évek elejéről a miskakancsók mentegombolása megváltozott, s 1852től már minden darabon ezt az új tipust találjuk meg, melynél két kereszt alakú pánttal fogják le az egymással párhuzamos rátétből kinövő megkisebbedett gombolónyílást. Az így behatárolható időpontban csak lehány hei.yi és betelepült fazekas vehető figyelembe. A helyiek közül Kaona Nagy Mihály /l.788-185o/ és testvére, Sándor /l793-I84o/, Csatári Ferenc /i8oo-.1852/ és nemes Be tes György /1798-1852/. A betelepültek közül. Nagy Antal /l81o-1845/, esetleg nemes Pál Ferenc, illetve a korai, rozmaringágas típusnál Fitzere János /1791-1833/. A korai díszítménykincs vizsgálata alapján még azt a következtetést is levonahtjuk, hogy ifjú Nagy Mihály ugyan kiemelkedő egyénisége volt a tiszafüredi fazekasságnak, de rövid életében /1821-1855/ stílus teremtővé nem válhatott. Erős, csati hatást tükröző díszítménye i nem váltak hagyománnyá, életrajzi adatainak ismeretében a későbbi, díszítményre ható erős egyéniségek /Cs.Kiss Mihály, Bp dó Mihály, Nyúzó Gáspár/ csak inaséveiket tölthették nála, mely stílusukon alig hagyott nyomot.