Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)
tétes árnyalatú korvonallal keretezett növényi ornamentikák, illetve a gyakran pontok és petytyek variációjából összetevődő boglár vagy ragyogtató . Álló virágcsokor található a szolnoki múzetum datálatlan butykoskorsóján, melyet négy, tyúk láb motívummal kitöltött háromkaréjú virág és a matyóknál később leveles folyókának nevezett levelek díszítenek. A fül jellegzetes spirálmotívuma, a bütykös formája egyaránt arra utal, hogy egy csak felirattal ellátott, 1843-ban készített butykoskorsó párja, mely feltételezésünk szerint az 1788-185 0 között élt Katona '• agy Mihály munkája. Művészi megfogalmazású a Néprajzi Múzeum egyik kásástála, melyen asszimetrikus elrendezés ben négyes, más-más típust képviselő virág talál ható, sötét körvonallal keretezve. ' .-eremornamentikája már nagy gyakorlatra valló, egymással érintkező, háromszögekbe elrendeződő sűrű csíkozásból áll, Egyes korai daraboknál azt is megfigyelhetjük, hogy még szokatlan helyen alkalmazzák a körvonalakkal kiemelt növényi díszítményeket. Az 1833-as miskakancsón a fül jobb oldalán kis sziklevél ellensúlyozza a másik oldalon szokatlanul, a fül mellett függőlegesen elhelyezett évszámot. Az 1834-es, Balog istványnak ajánlott butykoskorsó fehérrel keretezett zöld és fekete, húsos leveleit a fül alatt helyezték el. Az írókás, körvonallal keretezett növényi ornamentika belsejét csak ritkán töltik ki teljesen, gyakoribb a hullámvonalas, cakkozott vagy csíkozLott térkitöltés. Ilyen fogazott kitöltés jelenik meg a karcagi.magángyűjtemény miskakancsójának"fülén lévő, hullámvonalat követő levélsorban, a levélsort lezáró kibomló