Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

Füve ssy Anikó A TISZAFÜREDI FAZEKASSÁG A REFORMKORBAN A magyar népi kerámia fej ló' dé se a XIX. században felgyorsult, A múlt század elejére az ország különböző' részein már kialakultak a jellegzetes stíluscsoportok; önállósult a fazekas népművészet. A fazekasság termékei a népművészet ku­tatásában fontos szerepet játszanak. Mara­dandó anyaguk következtében már a legkorábbi időkben képviselik azokat a tárgyakat, melyek segítségével a népművészet önállósulása tanul­mányozható. A fennmaradt anyag egyúttal azt is bizonyítja, hogy nagyjából már a múlt szá­zad elejére tehetjük a jellegzetes stílusje­gyeket felsorakoztató fazekasközpontok kiala­kulását . A stílusalakító fazekasközpontok között a közép-tiszai stíluscsoport emelkedik ki, melyhez Miskolc, Debrecen, Sárospatak és Ti­szafüred mint nagyobb, Mezőcsát, Gyöngyös, Pásztó és Eger mint közepes, illetve Mező­keresztes, Mezőkövesd és Ónod mint kisebb fazekasközpontok sorolhatók. A települések az Alföldön és annak északi peremén helyzke'd­nek el, a Tiszától kisebb-nagyobb távolságra, innen kapták elnevezésüket„ Az újabb kutatások tükrében Debrecen volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom