Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

kum, addig áz a Tisza vidékén ismeretlen volt, sőt exogám házasságok esetében, amikor az alföldi menyecske pl. Makiárra ment férjhez, rossz bánásmódnak, sérelemnek.minősült. Az alaprajz szorosan összefügg a tüzelőbe-r: rendezéssel. Területünkön a konyhából tüzelhető boglyakemence dominál annyira, hogy Sarudon, Új lőrincfalván 1960-ban még új házba is beépítetté k. A kemence formája kör alaprajzú, boglya kemence, amit különféle időpontokban, pl. Kiskörén 195o körül a szegletes "sifon kemence" váltott fel. Altalános a téglából épített szabadkémény, amit az i77c-es években az uraság már előírt, de századunk elején áttértek a többnyire indófli-nak nevezett zárt kéményre

c Kiskörén 19I0 körül honosodott meg a vaslemez ajtóján sárgaréz pántokkal díszített, zárt "szentaïidrasis konyha". Jászszentandrási mesterek készítették és 1960-ban huszonkét ilyen konyháról tudtak a faluban. A most ismertetett és területünkön általános kemence tipus mellett halvány emiékeit találtuk meg a belülfütős, úgynevezett palóc kemencének is. Poroszlón és Tiszanánán a hagyományra, tudunk hivatkozni, Tiszahaiászon pedig egy okleveles adatra. A tüzelőberendezés hagyományos formái már igen régen elpusztultak, úgyhogy a szóbanforgó palóc tüzelőberendezésnek kevés példája maradt meg még annak klasszikus elterjedési területén is. Ez a tény támogatja feltevésünket, mely szerint a belülfütős kemencetipus a XVIII. és a XIX. században a Tisza menti tájon is használatban volt, A legrégebbi, megfigyelt házak födémje