Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

A. XVIII, század derekán a püspök földesúr úgy lép fel jobbágyival szemben a függesztett tetőszerkezetek használata ellen, mint aki tiltja az elavult technikát - a házak "ágasokra és horgasokra építését" - és egyúttal a szarufa alkalmazását teszi kötelezővé /Tiszanána, 1762/, Ennek ellenére éppen Tiszanánán a hagyomány szerint még századunk elején is álltak ágasfás-szelemenes lakóházak, de terepbejárásaimon magam is leírhattam néhányat nemcsak Tiszanánán, hanem Új lőrincfalván is. Ezek a múlt század második felében, és legkésőbb 1893-ban épültek, amit nyilván a földesúri kényszer gyengülése és ugyanakkor a tutajosok folyamatos és akadálytalan anyagszállítása tett lehetővé. Ezek a példák arra figyelmeztetnek, hogy bármilyen alapok legyen is a földesúr beavatkozása a nép életmódjába, ez esetben az építkezés műszaki részleteibe, mégsem éri el a kívánt hatást, ha a természeti adottságok, a kereskedelmi lehetőségek - és talán a hagyomány - erősebbnek bizonyulnak a felső irányításnál, a földesűri akaratnál. Jobban érvényesült a földesúri hatás a lakások falazatának építésmódjában, az építőanyag megválasztásában, A századunk derekán népi építészeti emléknek tekinthető lakóházak kivétel nélkül vályogból épültek ezen a területen, a kezdetlegesebb anyagok és eljárások csak a gazdasági épületeknél konzerválódtak. Bár a püspöki instrukció megengedi a vert falazatot is, területünkön igen ritkán alkalmazták, mert a talajt, a föld minőségét, nem tartották erre alkalmasnak . A kezdetlegesebb és korábbi hagyományokkal kapcsolatba hozható építési anyagokat, techni-