Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete

halála után báró Laffert Annával kötött házasságot. Orczy Lőrinc nem készült hivatásos katonának. Hadi pályáját 1743-ban kezdte, amikor beállt a Grassalkovich Antal vezette nemesi felkelők közé. Egy önkéntes nemesi század kapitányaként szerezte első harci tapasztalatait. Később visszatért birtokaira gazdálkodni. A hétéves háború (1756-1763) kezdetén, a saját költségén felállított jászkun huszárezred élén vonult hadba, annak ezredeseként. Katonái élén báró Orczy Lőrinc ott küzdött a prágai és kolini csatákban, majd Hadik András egyik alparancsnokaként 1757 októberében Berlin elfoglalásában és megsarcolásában is részt vett. Hadiérdemeiért az uralkodó, Mária Terézia, 1759 márciusában tábornokká léptette elő. A hétéves háborút lezáró hubertusburgi béke megkötése után azonban vezérőrnagyi címmel és 1500 Ft. fizetéssel nyugállományba vonult, és visszatért a polgári életbe. 1764. december 20-án Abaúj vármegye administrátora, 1767-től főispánja lett. 1774. szeptember 12-én Mária Terézia, mint királyi biztost - comissarius regius - a folyamszabályozó bizottság elnökévé nevezte ki. 1782. augusztus 10-én a közügyek terén szerzett érdemei jutalmául a Szent-István rend középkeresztjével tüntették ki. Eletének nagy részét Tarnaörsön töltötte. „Jóllehet - írja végrendeletében -, akaratom volna, hogy Gyöngyösi Sz. Bertalan templomában, hol boldogult atyám, anyám, testvérnéném és egynéhány gyermekeim különös helyen készített Kryptában tétettek, az én rothadandó testem is várta volna feltámadáséit, mivel mind az által talán felséges új rendelések szerént ez nem lehetne, kedves társamra és fiaimra bízom, Orsy vagy Új Szászy határban egy különös helyen tsináltassanak tisztességes, de nem pompás sírt, a mellyben nyugodhasson rothadandó testem...." 1789. július 28-án a tarnaörsi templomban temették el. A hatalmas vagyont Lőrinc két fia, László és József örökölte, míg a négy lány a kor szokásainak megfelelően készpénzt, 85 000-85 000 Ft-ot kapott. A XVIII. század végén tehát megindult az addig egy kézben összpontosult óriási birtoktest szétesése. A két testvér közül József volt, aki Gyöngyös életében jelentősebb szerepet játszott. József 1746-ban született a családi kastélyban Tarnaörsön. 1774-ben házasságot kötött gróf Berényi Tamás és báró Haller Jozefa leányával, Borbálával, s így az Orczy-vagyon mellé a Haller örökség részei is társultak. József Gyöngyösön telepedett le, s felesége családjának házát, a Sólymos utcai egykori Haller „kastélyt" (ma Petőfi u. 30-34.) vagy ahogyan ekkor emlegették az ún. belső kastélyt lakta. Fiatal korában a katonai pályán szerzett érdemeket. Császári és királyi kamarás, 1790-től Békés vármegye adminisztrátora, majd 1792-től Zemplén vármegye főispánja volt. A két testvér közül József értett inkább a gazdálkodáshoz, míg öccse a politika és a művészetek terén jeleskedett. József a napóleoni háborúk „okozta" kedvező konjunktúrát kihasználva 1801-ben lópokrócot előállító posztógyárat „Fabrikat" alapított Gyöngyösön. A XIX. századi „új" főnemesség láthatóan jóval szabadabban és könnyedebben mozgott a fellendülő ipari szférában, s elsősorban bérletekkel, kölcsönzéssel, ipari vállalkozásokkal gyarapította pénzét és befolyását. Ennek ellenére a XIX. század elejére mindkét testvér jelentős adósságokat halmozott föl. Amikor 1804-ben a családfő József meghalt az özvegy, Berényi Borbála vette át a gazdaság irányítását. 1807-ben László halálakor - mivel neki gyermeke nem született - az ő része is visszakerült az idősebb ághoz, s a vagyon ha rövid időre is, de ismét egyesült. Orczy Józsefnek és Berényi Borbálának hat gyermeke született, négy fiú és két leány. Amikor az anya 1819-ben meghalt, rá egy évre fiai felosztották egymás között a birtokokat. A fekvő jószágokat a négy fiú, Lőrinc, László, György és József felbecsül tette és a jövedelemaránynak megfelelően, felosztotta egymás között, s ezzel megindult a hatalmas birtoktest újbóli, most már végleges szétdarabolódása. „Létrejött" a négy, - a tarnaörsi, gyöngyösi, újszászi és erdőkövesdi - ág, amelyek a családi köz-