Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

Ii kivételével elfalazták a földszinti árkádokat is - megjegyzendő, hogy annak elfalazása is tervbe volt véve eredetileg - s új nyílástengelyeket alakítottak ki. A tengelyekben kőkeretes ajtók, illetve ablakok kerültek, de a kőkereteket itt is levakolták, a homlokzatokat csupán faltükrökkel és egy osztópárkánnyal tagolták. A földszinti homlokzati szakaszokat sávozott vakolattal borították. A jelek szerint a barokk kori kutat falikútként belefoglalták az északi szárny udvari homlokzatába. Jellemző a takarékos építkezésre, hogy ebben az esetben is felhasználták a korábbi kőfaragványokat - nyíláskereteket és oszlopelemeket egyaránt - akár falazókőként, akár az új nyílások kőkereteiként. Az épület külső homlokzatai - a kutatás eredményei szerint - továbbra is fehérre voltak meszelve. A földszinti terek egy részébe díszítőfestések kerültek, a tisztán gazdasági funkciókat betöltő helyiségek fehér meszelést kaptak. Az emeleti termek egyikébe-másikába stukkódíszek kerültek a mennyezetre, s a falakat itt is díszítőfestéssel látták el. A kastély földszinti tereit az Orczy-örökösök a 19. század végétől kezdve bérbe adták. Az egykori gazdasági funkciót betöltő helyiségekből pedagóguslakások lettek. Ezt megelőzően néhol jelentősnek mondható átalakítások történtek. Ezek az átalakítások döntően az északi szárny földszinti és emeleti helyiségeit érintette, de kiterjedt a nyílások asztalosszerkezeteinek cseréjére is. A kastély 1937-ben Gyöngyös városának tulajdonába került, s a gondatlan kezelés miatt hamarosan erőteljes romlásnak indult. A II. Világháború után oktatási intézmény került falai közé, mely csak siettette értékeinek pusztulását. Az 1950-es évek végén ugyan sor került tatarozására, de addigra annyira kiforgatták eredeti belső alaprajzi elrendezését, hogy az már csak nyomokban emlékeztet az eredetire. Az újabb, múzeumi funkció további átalakításokat tett szükségessé.