Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

rokk kori lépcső nyomait. Nyilván ez szolgált cselédlépcsőként is. Ezen járhattak fel a cselédek a déli és a keleti szárnyban elhelyezett lakó- és vendégszobák ellátására (például fűtésére). Ugyanakkor a déli falban előkerült a mai 42. számú helyiségbe vezető, 1946-ban még meglevő, de 1973-ban már elfalazott ajtó, valamint attól keletre, a 42. és 43. számú helyiségek kályháit kiszolgáló klasszicista kori fűtőnyílás kőkerete. A kőkeret tagozat nélküli, egyenes szemöldökű, külső széleit keskeny, sekély horony kíséri. Ugyancsak előkerült a 41. számú helyiség valaha volt cserépkályháját kiszolgáló fűtőnyílás elfalazott helye is, melyből azonban a kőkeret ma már hiányzik. A nyílás 1946-ban még megvolt. Hasonló fűtőnyílást találtunk a nyugati folyosószakaszon is, ez a 4. és 5. helyiség cserépkályháihoz szolgált. A barokk kori földszinti termekben 18. századi nyílás csak elvétve maradt meg eredeti formájában, de ezek nyílászárói is utólagosak. Mindössze két ajtónyílás (az 1. helyiség nyugati és a 41. helyiség északi ajtaja) őrzi eredeti formáját. Mindkettő szegmentíves záradékú (43. kép). A többi ajtónyílás 1826-ban befalazott, vagy a 19. század végén átalakított formában maradt ránk. Hasonló a helyzet az ablaknyílásokkal is. Eredeti - ám újabb tokokkal ellátott és csak csekély mértékben átalakított ablak - mindössze négy helyen maradt meg: az 1. helyiség déli ablaka, a 2. helyiség déli falának keleti ablaka, a 40. számú tér keleti ablaka, valamint a 41. és a 42. helyiség déli ablaka (44. kép). A többi barokk kori ablakot 1826ban vagy teljesen befalazták (45. kép), vagy eredeti helyüktől kissé távolabb új ablaknyílást vágtak a falba (46. kép). Mindazonáltal a klasszicista átalakítások nem mindenben a terveknek megfelelően zajlottak le, így például az 1826-os terv a 40. számú tér északi falának keleti szakaszát elbontásra ítélte, azonban az mind a mai napig áll. A barokk kori földszinti terek eredeti funkciója ismeretlen. Nagy valószínűséggel gazdasági feladatokat láttak el, s talán itt voltak a személyzet szobái is. Mindössze a 3. helyiségről valószínűsíthető, hogy eredetileg itt volt a konyha, mert nyugati, erősen kormos falán a többi barokk ablaktól jóval kisebb, 1826-ban átalakított ablakocska maradványait tártuk fel (47. kép). A barokk kori földszinti terek a klasszicista átépítés után is alárendelt funkciót töltöttek be, döntően a személyzet szobáit alakították ki bennük. Az 1. helyiség kamra lett, a 2. helyiségben a tiszttartó, a 3.-ban a szakács, a 4.-ben a háziszolga, az 5.-ben a kézilány, a 39.ben az egyéb személyzet, a 41.-ben a zongoratanár, a 42.-ben pedig a kulcsár szobája kapott helyet. A 43. helyiséget a terven egyszerűen „zimmer"-nek nevezik. Az 1826-ban épült új szárnyakban található termek jellemzője, hogy kivétel nélkül síkmennyezetesek, sőt, helyenként (mint a mai 6. helyiségben) egészen modern, vasbeton födémük van. A klasszicista terven ábrázolt alaprajzi elrendezés részben a tervezettől eltérően valósult meg (így a mai 7. helyiség helyén ábrázolt mellékhelyiség-csoportot és annak előterét bizonyosan másként építették meg), részben pedig igen jelentős későbbi átalakításokon esett át. Az átalakítások zömét eredeti osztófalak elbontása jelentette, de több - részben 19. század végi, részben modern új osztófalak emelése jelentette. így például tudható - s a falkutatás során igazolást is nyert - hogy a mai 6. helyiség helyén egykor három, a mai 21. és 22. számú szoba helyén két-két helyiség volt egykor. Az északi szárny hátsó traktusának eredeti osztófalait már a 19. század végén elbontották, az ott volt kamrák és mellékhelyiségek helyén - új osztófalak emelésével - lakószobákat alakítottak ki. Az akkor kialakult állapotot az 1946-os alaprajz tükrözi. E beosztást 1946 után eltüntették, a ma ott található osztófalak zöme modern. Jelentős, de inkább már 20. századi átalakítások történtek a keleti szárny északi, klasszicista eredetű részében is, itt azonban többnyire új osztófalakkal szabdaltak fel egykor egységes tereket (mai 25-32., 35-38., 44-49. számú terek). A klasszicista állapot legjobban a keleti kapualjban (33. számú tér) maradt meg. Hangsúlyozandó azonban, hogy itt sem az eredeti