Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

sen sárga színű téglacsoport ütött el méreteiben is a többitől (25,5x 12,5x6,5 cm). Az első periódusú falakból számos jel nélküli mellett GFI és EA monogramos, valamint egy feloldatlan jelű tégla került elő. Ilyen volt a kútban, valamint ehhez hasonló jelű és EA monogramos mellett BB monogramos tégla volt a padláson is. Egy másik típusú BB monogramú tégla klaszszicista falazatból ismert. A kútból még egy feloldatlan jelű, valamint egy (I)A betűs töredék is napvilágra jutott. Meglepő, hogy a máshonnan ismert OL és CCE monogramos téglák itt nem kerültek elő (OL monogramos téglát - nyilván másodlagosan felhasználva - 19. század végi falazatban találtunk). A jeltelen téglák szétválaszthatatlansága, valamint az a tény, hogy a legkorábbi falak építőanyagaként használt téglák későbbi falazatokban is megtalálhatóak, arra utal, hogy a klasszicista átépítés során nem csupán barokk kori kőkereteket használtak fel másodlagosan, hanem falazótéglákat is. A belső terek kutatásának eredményei A pincék (1. rajz) Barokk kori pincetereket lényegében csak a déli szárny alatt találunk. Ezek eredetileg két, egymással összeköttetésben nem álló részből álltak, külön lejárattal. A délnyugati pincerész (a mai 014.-017. számú terek) lejárata - mint ahogyan erről már esett szó - a kapualj nyugati oldalán nyílt. A lejárat ferde dongaboltozata a 015. számú térben ma is megvan (36. kép). A lejáratot 1826-ban számolták fel, s ekkor kapcsolták össze ezt a pinceszakaszt a délkeletivel. Az eredeti tereket felszabdaló vékonyabb osztófalak - a bennük álló jellegzetes, tagozat nélküli kőhasábokból összeállított ajtókeretek alapján - 1826-ban épültek (37. kép). A 016. számú tér északi felében megtaláltuk az épület leírásánál már említett hatalmas kemencét (38. kép). Ez - mivel a klasszicista falazatokhoz utólag lett hozzáragasztva - a 19. század végén épülhetett. A délkeleti pinceszakasz ( 004.-012. számú terek) lejárata - használaton kívül ma is megvan. E pincerészben kevesebb klasszicista átalakítás történt (a 007. helyiség nyugati fala és északi ajtaja készült 1826-ban), míg a lejárat előterében található újabb osztófalak - a bennük álló asztalosszerkezetek alapján - a 19. század végén készültek. A barokk pincétől teljesen független az északi, teljes egészében 1826-ban épített szárny alatt található kicsiny, négyzetes alapterületű, dongaboltozatos, 001. számú pince. A pince (pontosabban annak lejárata) sem a klasszicista tervrajzon, sem pedig az 1946-os felmérésen nem szerepel. A szeméttel teledobált pincében konkrét kutatásra nem volt szükség. Annyi biztosan állítható, hogy kezdettől fogva a mai lejáraton (002. számú tér) lehetett megközelíteni. A pincelejárat északi falának helyén a klasszicista terv ajtót ábrázol. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha ide eredetileg nem terveztek pincelejáratot. A falkutatás a klasszicista tervet igazolta, ugyanis a lejárat északi falában, a földszint jelenlegi 13. számú helyiségében, megtaláltuk a terven ábrázolt, 125 cm széles, jelenleg jellegzetes, szürkés színű habarcsba rakott, ?x 14x5,5 cm-es téglákkal elfalazott ajtónyílást (39. kép). Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a pincelejárat - és értelemszerűen a hozzá tartozó pincetér is - csak a klasszicista építkezés során kialakított ajtó elfalazásakor, tehát 1826 után keletkezhetett, A pincelejárat (és a pince) pontosabb építési idejét az említett ajtó elfalazásakor használt jellegzetes anyag határozta meg, melyet több, bizonyosan 1826 után épült falazatban megtaláltunk. E falazatokban kivétel nélkül 19. század végi asztalosszerkezetű nyílászárók állnak, akárcsak a pincelejáratnak a 12. helyiségben található ajtaja esetében (40. kép).