Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

OHB-nak írt április 3-i tudósításában elismerően is ír a nép lelkesedéséről, bár konkrét gyöngyösi utalás nélkül. „A nép mindenütt jó, a lebomlásig tiszteletre méltó. De az elöljárók között vannak gyávák, vannak bűnösök. Itt erőt kell mutatni s bizodalmat a haza győzelme iránt. - Ez vonsz, ez imponál, ez lelkesít s kész engedelmességet szerez a titkos szívgerjedelmeknek. - Én testvéries vagyok a nép lelkesedése iránt, de kemény és szigorú a bűn, a mulasztás iránt. Ilyen voltam Gyöngyösön, még inkább itt, s leginkább leszek Pest megyében. "

33 A szöveget elemezve arra kellene következtetnünk, hogy Kossuth szigorú intézkedéseket hozott az általa vétkesnek tartott városi vezetés ellen. Tekintve azonban, hogy a város vezetésében semmiféle személyi változás nem történt Kossuth látogatásakor, illetve utána sem, óvatosabban kell megközelítenünk Kossuth gyöngyösi eljárását. Kossuth még Jakab Mihály polgármester ügyéből kiindulóan előítéletekkel érkezett a városba. Hozzá kell tennünk, hogy Jakab Mihály eljárása, hogy élelmiszert szolgáltatott ki a császári csapatoknak, illetve azt utánuk is szállíttatta, nem volt egyedi jelenség az ország megszállt területein. A különbség csak annyi, hogy azok polgármesterei nem lettek letartóztatva, és így nem minősítették őket hazaárulónak, s általuk nem lett megbélyegezve településük sem. Kossuth általában neheztelt azokra a megyékre és városokra, amelyek behódoltak az ellenségnek. Kárhoztatta, hogy nem fejtettek ki ellenállást. Ezt pl. felrótta a Jászkun kerületnek is. Azonban azt kell mondanunk, hogy túlzott elvárás volt ellenállást remélni a megszállt, illetve hadműveleti övezetbe került törvényhatóságoktól és településektől. Ennek megkísértése erőszakot vonhatott maga után. Ezt a gyöngyösiek annak ellenére megtapasztalták, hogy teljesítették a császári hadsereg ellátási igényeit. Montecuccoli ezredes 1849. január 31-i elfogásáért, illetve azért, hogy ezt a város nem akadályozta meg, 50 000 forintos hadisarcot vetettek ki a városra, s fegyelmező célzattal február folyamán többször megjelentek ellenséges alakulatok a városban. Amiért bírálat érhette a várost, az a hivatalnokoknak a közügyektől való visszavonulása volt. Emberileg az is érthető, hogy a kényes katonai és politikai helyzetben nem nagyon akart senki sem szerepet vállalni, főleg Jakab Mihály letartóztatása és a császáriak túszszedő akciói után. így a felelős tisztségviselők inkább be sem mentek hivatalaikba. Ennek volt köszönhető, hogy Simcsó Ferenc, aki még csak városi tanácsos sem volt, jobb híján lett helyettes polgármester. Azonban ő is abba a helyzetbe került, mint januárban Jakab Mihály, hogy gyakorlatilag egyedül maradt az ügyek intézésére. A császáriak március 20-i távozása után nem sok idő maradt arra, hogy a városi vezetés magára találjon. Tíz nap múlva már magyar csapatok vonultak be, s 3 nappal később megérkezett Kossuth is a maga előítéleteivel, amelyek a korábbi hónapokból származtak. Megérkezve Kossuth tapasztalhatta a hivatalnokok mérsékelt ügybuzgalmát, amit kellőképpen elítélt. Kérdés, hogyan vélekedett volna akkor, ha egy olajozottan működő apparátust talál a városban, amely ugyanúgy ki tudja elégíteni a magyar kormányzat igényeit, mint korábban a császáriakét. Úgy hisszük ekkor még negatívabb véleményt alakított volna ki a városról. Gyöngyösön nem büntetnie kellett Kossuthnak, illetve a kormányzat más hatóságainak, hanem elősegíteni a városnak a normális működését. Ezt tették minden visszafoglalt megyében és városban, így Gyöngyösön is. Kossuth nem váltott le senkit, ezt nem is tehette volna meg, hiszen a tisztségviselők választás révén töltötték be hivatalukat. Vélhetően tényleg csak egy beszédet mondott, s abba foglalta dörgedelmeit és elvárásait, s mindenekelőtt kitartásra biztatta a közembereket és a hivatalnokokat is. Mindezt talán egy kicsit egzaltált álMOL H 2 OHB 1849:5268., közli KLÖM XIV. 475.