Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
kívánnak fejet hajtani, s mindenekben engedelmes szolgái lenni az B. Városnak és Tanácsnak"™. A szabad marhajárást, legeltetést, kötött mértéjű fahordást biztosító, valamint a közmunkáknál, híd- és útépítésnél segédkező helységek élvezik a város privilégiumát: a szekerektől, marháktól, árusoktól való taksamentességet - a sóárultatást kivéve -, továbbá a korlátozott fa- és kőhordást. 15 Ha azonban a várost semmivel nem segítik, sem munkával, sem szekerezésbéli szolgálattal; a város kiváltságára nem lesznek érdemesek.: kemény helypénzt fizetnek és a város lakosai munkára nem fogadhatják fel. 16 E retorzió alkalmazását igyekeznek is kerülni, s a város akaratának mindenekben alávetni magukat. A jobbágyközségeknek gazdasági meghajlása így magával hozta a közigazgatási engedelmességet is, úgyannyira, hogy az azokba való beavatkozásra nem került sor. II. A mezőgazdaság országos hanyatlása a török hódoltság következménye volt, amely évszázadokkal visszavetette a földművelést. Hosszú időbe telt, míg a kétnyomású gazdálkodásról háromnyomásosra tértek át. Az Alföld politikai és gazdasági egységbe való beolvasztása is nehezen ment, mert még a régi birtokvágyók sem szívesen mentek erre a területre. Az itteni nagyobb adományokat idegeneknek juttatták, míg a magyaroknak adott földterületet inkább a felföld szélein találjuk, 17 ahol egyes tábornokok birtoktestei több vármegyébe nyúltak át. A birtokviszonyokat az 1688-ban felállított neoaquistica comissio által intézték, amely a gyöngyösi földesurak közül 1698. október 24-ére Bécsbe hívja Forgách Ádám és Simon grófokat, Bossányi Lászlót, akik a Forgách grófok által birtokolt és a neoaquistica comissio által lefoglalt nagyhatvani praediumra jogigényt jelentettek be. 18 A szabadságharc után az 1715. évi I. D. 10. 11. §-a alapján a régi birtokosoknak is igazolni kellett jogaikat, nem számítván a városi praediumok sem, ámbár azoktól a város teljesen el nem áll. 19 A helytartó tanács gazdaságpolitikájában sem volt közömbös a vagyonelosztás, mert működésében nem a szegény és gazdag osztály kialakulásán dolgozott, hanem arra törekedett, hogy számos közepes módú tagja legyen a társdalomnak. A városban több új gazdát találunk, sok az újonnan jött telepes, így a telkek erősen elaprózódtak. Ötven birtokos van, akik 293 emberkapáló földet bír. Szurdokon 20-an Sár-hegyen Kertmegin 13-an, azaz 8 földesúrnak két helyen is van birtoka. 20 De a nemesség munkáját nem a jövedelmezőség irányította, mert mindent termelt, mindenfajta állatot tartott. Legfőbb törekvése a birtokán való önellátás elérésére, jobbágyság eltartására, a határszéli vármegyékben esetleg a kivitelre irányult. 21 Meglehetős szegénység, kevés az igásmarha és a gazdasági eszköz, ennyi erővel csak kis területű földet és rosszul lehet megművelni. A megindult földmegosztás kilátásba helyezte a nemesi birtokok lekötését, záloglás, árverés, zsidókéztől való megmentését. Földosztás a gyöngyösi Gyöngyös vidéki főképpen az encsi határban a házak után történt minden évben „személyi válogatás nélkül", nem tekint14 Városi jk. IV. 312. 15 Városi jk. V. 68. VI. 9. III. 201. 15 Városi jk. V. 3, 39-40. A halásziak, minthogy a város privilégiumára nem érdemesek vásárkor és egyéb alkalmakkor a helypénzt szekerektől, marháktól, vessző- és tejárulóktól meg fogja venni. Aki fahordásra solymosi szekeret fogad, fa nem adatik neki, mivel egész határokban marháink járását tilalmazzák, (városi jk. V. 12.) 17 STICKERNÉ POLLACSEK Laura: III. Károly gazdaságpolitikájáról hazánkban. 12. 18 Országos lt. N.R.A. F. 281. 10 és F. 239.39 iy Városi jk. V. 173, IV. 360-1. A város Orczy Istvánnak a Noeaquistica Commissiónál Bene és Encs prediumának visszaszerzés! érdemeiért 300 Rf-t adományozott. 20 Városi lt. LIII/21 21 UNGARN László: A .magyar nemesi birtokok eladósodása 1848 előtt. Századok LXIX. Évf. 1935. 39-60.
