Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig
A rendezés természetesen Vámosgyörkön fölrázta a kedélyeket, számtalan panasz érkezett a rossz, gyenge minőségű helyen kimért szántókra. Báró Haller Antónia a majorsági területet igyekezett kiterjeszteni, a jobbágyok az addig műveletlen részeket fogták volna föl. Az egyik fél növelni, a másik csökkenteni igyekezett a jobbágytelkek számát. Az úrbérrendezéskor még csak 820 kataszteri holdnyi jobbágyszántó 1788-ra 1104 kat. holdra emelkedett. 71 Az urbárium a korcsmáitatást úgy rögzítette, hogy a jobbágyok Szent Mihálytól karácsonyig, azaz a szürettől az év végéig mérhettek bort a településen. A többi kilenc hónapban a földesuraké volt e jog, melyet természetesen árendába (bérbe) adtak. Okolicsányi földesúr Nádudvari nevű egy szem telkes jobbágya viszont ispánnak kiáltotta ki magát, korcsmát tartott a maga házánál egész évben s a közadóból sem vette ki a részét. 72 A korlátozott földterület ügyeskedésre kényszeríti a györkieket. Még a tehetősebb gazdák is fuvaroztak, kereskedtek, vitték a termékeket, hajtották az állatokat a jászsági és a gyöngyösi vásárokra. A község öntudata, önkormányzata is erősödött. A falu 1784-től használta a vármegye által jóváhagyott első pecsétjét, melynek rajzolatán szív alakú tönkből kihajtó stilizált tulipán látható az 1784-es évszámmal övezve, míg körirata: VÁMOS: GYÖRK: PÉCSETT feliratot tartalmazza. Az akkor élők, úgy érezhették, kifordult a világ a sarkaiból. Átalakult a falu, megváltozott a birtokszerkezet, megéledt az egyház, a korábbi 30-40 házhoz képest 1786-ban már 111 ház állt a faluban, s már 157 család vallotta ekkor magát györkinek, pontosabban 917 ember. Az élet „hihetetlenül felgyorsult", a Jászságtól a Mátráig piacoztak, s az úrbérrendezés előtti állapotot mint egy végtelenül békés de tespedt kort emlegették. Ezt azonban nem élhette már meg az egyházat újraszervező, intézményeit kialakító idős plébános, Hantsok Miklós. Ekkoriban egy 50 éves ember már erősen korosnak számított, ő pedig 65 éves fejjel lett itt az első plébános. 19 évig, 1783-as súlyos megbetegedéséig gyümölcsözően épített. Plébánia könyveiben még az is fennmaradt, hogy februártól kisegítésére Kiss István ferencrendi szerzetes érkezett Gyöngyösről a faluba. A beteg plébános még 1783. májusában, júniusában is végzett temetéseket, de július 23-án őt is elragadta a halál. A györki halottak anyakönyvében szép gyászjelentése van: „A különböző plébániákon a lelkek gondozásában kifejtett munka után maga a vámosgyörki plébános: Főtisztelendő Hantsok Miklós, az egri székesegyház kanonokja, életének 84. évében, július 23-án éjjel 1 órakor lelkét visszaadta a Teremtőnek. Legyen neki örök nyugodalma. " 73 Mivel a mostani temető 1776 óta használatban van, mára már jeltelen sírját valahol itt őrzi a föld. A nyitásakor jóval kisebb alapterületű sírkert legrégebb, északkeleti részének közepe felé temethették el, az akkori temető központjában. A korabeli fennmaradt anyakönyvekből egyébként tragikus egészségügyi helyzet rajzolódik ki. Főleg a gyermekhalandóság mutatói a megdöbbentők. Az első fennmaradt 10 év adatait vizsgálva, 1764 és 1773 között 284 halottat anyakönyveztek Vámosgyörkön. Ennek mintegy 25%-a volt csak felnőtt, azaz 70 elhunyt, 7 fő 10-18 év közötti, míg a további 209 halott 10 éves életkor alatt hunyt el. A közhiedelemmel ellentétben a legveszélyeztetettebb életkor koránt sem az újszülötteké volt, hisz egy hónapos életkor alatt a gyermek halottak mindössze 17%-a szerepel (836 elhunyt), sőt egy éves életkort is csak további 17% nem él71 SOÓS Imre 1975. 498. 72 HML. Közgyűlési iratok, 1775:200. 73 A latin nyelvű bejegyzés a Vámosgyörkön fennmaradt legrégebbi vegyes anyakönyv 237. oldalán szerepel.
