Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

Stratégiák (annak kidolgozói alapján tipizálva, ahol az alapegység a család) Individuális (pl. a szántómúvelő falvak kisbirtokosai, a megyében és egyben a járáshatáron kívül lakók) Kollektív (pl. vámosgyörkiek; pálosvörösmartiak; a járás szőlőt is termelő kisbirtokosai) Közös jegyek: - Alapvetően falusi társadalmakat jellemeznek. - Az iskolázási stratégia minden esetben emancipációs törekvésként jelenik meg: a látszólagos cél az adott közösség iskolázási esélyeinek közelítése a városi társadalomban tapasztalható mértékhez. - A stratégia kialakításának terepe az oktatás, mint mobilitási csatorna, azaz a tényleges cél az öröklött társadalmi tőkefajtákban jelentkező hiány felváltása az iskolában szerez hető tőkefajták által

. v Sajátos jegyek

: u - A család valamilyen lokális elitfunkciót tölt be (vagyon, gazdasági, tekintély, hatalom). - Statisztikailag sikertelen (kevés résztve- vő

), ám ez az egyénre korántsem áll. Egy egész közösségre kiterjed (

sok részt vevő

), de a közösség mérete kérdéses (pl. a falusiaknak csak egy része) Csoportosítható kidolgozásának körülményei szerint: autonóm kidolgozású (Vámosgyörk, Pálosvörösmart) vagy kényszeren alapuló és eredetileg a status quót fenntartani igyekvő (szőlőművelő kisbirtokosok) Ehhez a képhez két utolsó és igen fontos megjegyzést kell tennünk. Először: forrásunk az iskoláztatásra vonatkozó emancipációs folyamatnak csak a résztvevőire engedett rálátást, de bizonyos, hogy ebben a falusi lakosság többsége nem vállalt részt, sőt a résztvevők céljai is sok esetben kikristályosulatlanok voltak (1. az irracionális iskolázási modellről mondottakat). Másodszor: kérdéses, vajon a stratégiákat használóknál sikeres volt-e a felzárkózás? Mindenesetre Pierre Bourdieu modellje alapján nem, lévén ennek logikája szerint az iskoláztatással szerezhető tőke hosszú távon az ilyennel már rendelkező ágensek (ti. családok) kezén halmozódik fel.

239 Saját vizsgálatunknál erről határozottan nem beszélhetünk, mert mindegyik elemzett stratégia már a tárgyalt korszak végétől teljességgel felszámolódott, méghozzá a kereslet és kínálat önmagában társadalomtörténetiokokra vissza nem vezethető megváltozásának újszerű hatására, ugyanakkor kérdés, hogy az új konstellációban, melyet akár a politika változásának vizsgálatából is levezethetünk, milyen új technikák alakulnak ki, vagy egyáltalán jöttek-e létre ilyenek. m Pierre BOURDIEU 2002: 31-34.; 37.