Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
lu lakói közül többen kőművesek, amiért az év jelentős részében a falutól távol tartózkodtak, 218 tehát a foglalkozási különlegességet tradícióhoz köthetjük, melyre utalhat, hogy a falubéliek már a 18. században a kapásság mellett az ipart űzték leggyakrabban, vagy gyöngyösi iparosok mellé álltak be, mivel Pálosvörösmart határa nemigen tartalmaz földművelésre alkalmas területet. 219 Megfogható azonban egy ennél talán fontosabb jegy, egyfajta klán jelleg is, ugyanis hárman egyazon vezetéknévvel rendelkeznek, és az egyetlen nem kőműves és nem kisbirtokos (cipész) pálosvörösmarti szülő is egyező névvel bír az egyik mesterrel, így vélhetően szoros rokoni kötelékben állókról szólunk, hiszen a korszakban a településről ismert névanyag 220 nem utal arra, hogy egy-egy vezetéknevet tömegesen viseltek volna. A diákok anyjának leánykori nevére tekintve azt tapasztaljuk, hogy itt is találunk két azonos vezetéknevű feleséget, amely nevet viselő és ugyanitt élő család két férfi tagja szintén gimnáziumba küldte három gyermekét, csakhogy ők földművesek voltak, tehát részben a házasodás is adott irányba történhetett a helyi építőiparban. A falun belüli elhelyezkedésük sem érdektelen: a közel klasszikus, völgyben felfutó sorfalu településszerkezeti típust 221 mutató község 222 fő utcájának egy adott oldalán laktak mindahányan egy kivétellel, ketten biztosan szomszédok voltak, míg ehhez a két házhoz további két „kőművesház" közel feküdt, de az sem lényegtelen, hogy az egyik valószínűsíthetően földműves leányt házastársul vevő kőműves, ugyanazon utca közel szemben fekvő házából választotta nejét, ahol a két mezőgazda ugyancsak egymás melletti telken élt. 223 Ezt a „klánt" statisztikailag is mérhetővé alakíthatjuk: 1941-ben a pálosvörösmarti keresők közel 32%-a, összesen 62 személy dolgozott az építőiparban, amely a megyében egyedülálló, 224 de egyszersmind azt is jelzi, hogy a beiskolázási esélyek ezen eltartók utódainál kiemelkedőnek számítottak. Sajátos az is, hogy - ugyan a két földművelő családdal együtt is nagyon kicsi sokaságon mérve - az eddigi legkiemelkedőbb tanulmányi sikerességét mutatják (1,8-as átlag), csakúgy, mint ahogy az eddig mért legalacsonyabb tandíjat (nem egészen 55 P) fizetik, amely két érték erősen korrelál (r = 0,81; a szóródás mértékének 65%-ban meghatározója), így az alacsony tandíjértékből csak valamelyest következtethetünk a vagyoni állapot szerénységére, de azért jellemző, hogy az iskoláztatás alapját a szellemi kiválóság képezi. A diákok jellemzően az 1. osztálytól iratkoztak a gimnáziumba, csakhogy a belépés életkori adataiból és az elemiben töltött évekről szerzett töredékes információk alapján úgy látszik, hogy a középiskola kezdése itt is kitolódott egy-két alapfokú évfolyam kitöltésével. Meglepő az is, hogy a pálosvörösmarti tanulók a falusias környezetből érkezetteknél sokkal kisebb hajlandósággal hagyták el az intézményt idő előtt, összesen hárman, de ők a klasszikus intervallum, 4 év után, ám egyiküknél gyanítható, hogy más intézménybe távozott, mert ő nyújtotta a legjobb tanulmányi teljesítményt az itt élők közül, másikukról pedig kifejezetten bejegyezték, hogy az egri tanítóképző intézetbe távozott. Látjuk, hogy a pálosvörösmarti tanulók (középpontban a kőművesek gyermekeivel) nagy tanulási kedve, abban való kitartása és sikeressége 218 CSESZNOKNÉ KUKUCSKA Katalin 2000. 122. 219 SOÓS Imre 1975. 403. 220 LADÁNYI Miksa 1936. 368-369. 221 A besorolás MENDÖL Tibor 1963. 252. alapján. 222 A pálosvörösmarti településszerkezete, valamint az utcák megnyitásának kronológiája viszonylag jól követhető, akár térképen is: PELLE Béláné 1988. 101-103. alapján. 223 Egészen pontos meghatározást nehéz adni az anyakönyvek lejegyzőinek, azaz az osztályfőnököknek azon szokása miatt, hogy a falusi lakhelyek elhelyezkedését hol sehogy, hol házszámmal, hol pedig helyrajzi számmal definiálták. 224 KEPECS József 1975. 408-412.
