Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

tanunk. Ennek a közlekedési csatornának bejárási útvonalként való szolgálásának hiányát mutatja az, hogy 1938-ban a Gyöngyösi járás egyetlen települését sem kötötte össze menetrend szerinti autóbuszjárat a járási székhellyel,

126 így az értesítőkben a vonattal és autóbuszszal bejárók egy kategóriában szereplése ellenére tudjuk, hogy közülük csak a Gyöngyös határán belül fekvő területek lakói lehettek a busszal járók. Ilyenformán maradna a személygépkocsi-forgalom lehetőségként, de a „magánmotorizáltság" minimális volt, hiszen a város több mint 2000 fős zsidó vagy inkább a zsidótörvények szerint annak minősülő lakossága,

127 mely a helytörténeti szakirodalom állítása szerint átlagosan nagyobb vagyoni potenciállal rendelkezett, az ún. zsidó bejelentések szerint 1944-ben összesen 2 db személyautóval bírt, mindkét jármű meglehetősen régi (az egyik egy 1930-as évjáratú, a másik 1928-ban használtan vásároltatott) volt, és ebből valójában csak egyet használtak, hiszen a másik gumiabroncsok híján állt.

128 Tudjuk, hogy valójában 4 diák járt be gépkocsival az iskolába 1940—41ben,

129 akikből lakhelyük alapján 3-an használhatták csak a tárgyalt 3-as számú főutat Atkár külterületéről megközelítve azt, ám ez csupán egy gépkocsit jelentett, mert egy itteni nagybirtokos három gyermekéről van szó. Ettől függetlenül a közút az annak mentén élő családok gyermekeit mégis tolhatta a gimnázium felé, mert hagyományos(abb) közlekedési eszközökkel erősen megkönnyítette az iskolába jutást, mely eszközök között elsőrangú volt a kerékpár (főként Nagyréde esetében). A Gyöngyöstől közvetlenül keletre eső járásrész kimaradása ebből a hatásból jól követhető a térképünkön, melynek oka esetleg abban keresendő, hogy az aszfaltburkolatú út Heves megyei szakasza az évi alispáni jelentés szerint 1938ban még építés alatt állt,

130 így a potenciálisan korábban beiratkozok egy része ezért elmaradhatott a gimnázium padsoraiból. A többi, kevésbé fontos út iskolázásra tett hatásairól megjegyzendő, hogy ezeket, köztük a turizmus okán is reprezentatív funkciójú Mátrán átívelő út egyes szakaszaival, ebben az időszakban igyekeztek csak makadám burkolattal fedni,

131 így ezelőtt nehézkes lehetett a bejárás bizonyos időjárási viszonyoknál, amiért ezen irányból a biciklis forgalom (jellemzően Abasárról, Pálos vörösmartról, valamint a Gyöngyöstől északnyugatra fekvő falvakból) volt használatos. A szintén létező gyalogos bejáráshoz, úgy tűnik, két tényező együttes megléte volt szükséges: a lakóhely még kezelhető távolsága vagy inkább közelsége (1. Gyöngyössolymos, Nagyréde, Gyöngyöstarján) és az anyagi eszközökben felmerülő hiány, hiszen ezekből a falvakból mások kerékpárral jártak be,

132 de 1945-ben létezett a más elérési út nemléte kiváltotta begyaloglás is akár a messzebbi Vámosgyörkről (az odaút 14 km volt ekkor).

133 Nem vehető számba - a nagyon kicsiny esetszám miatt - a környéki tanulók differenciált gimnáziumi jelenlétében, de az összes eddig tárgyalt csoport iskoláztatásában sem meghatározóként a vallási megoszlás. A Karády Viktor

134 és az őt ebben követők

135 által sokszor és 125 KAFFKA Károly 193 8

2

. 447. 127 HORVÁTH László 1999. 80. 128 HML VI-102/b/55. és 58. Gyöngyösi zsidó bejelentések. 129 CSENGŐ Nándor 1941. 53. 1,0 OKOLICSÁNYI Imre 1938. 9. 131 OKOLICSÁNYI Imre 1938. 8-9.; OKOLICSÁNYI Imre 1939. 7. 132 A bekezdés adataihoz 1. az 5. jegyzetben jelzett évkönyveket 1940-41 és 1948-49 között. 133 KASSAY Kázmér 1993. 15. 134 Csak felsorolásszerűen néhány a kérdést a középiskolázás területén tárgyaló és ebben a kérdésben hasonló következtetésekrejutó írásaiból: KARÁDY Viktor 1997/f. 78-92.; KARÁDY Viktor 1997/g. 145-160.; KARÁDY Viktor 2000/b. 225-255. 135 Pl. ANDOR Eszter 1997. 368-370.