Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
1941-ben 2200 fő feletti értéktől az 50 alattiig találunk adatokat, és ezen szóródás terjedelmének középső 50%-a is több mint 450 főt ad, úgyhogy a puszta lakosságszám bizonyosan alkalmatlan eszköz a diákok lakóhely szerinti megoszlásának magyarázója gyanánt, noha 1949-re a különbségek fennmaradása mellett komolyabb mértékű kiegyenlítődés volt tapasztalható, hiszen a középső 50% szóródásának terjedelme mintegy 50 fővel csökkent, amelyet egyben az össznépességen belül a diákok számának átlagosan 0,2 százalékos növekedése kísért. Általában úgy fogalmazható meg az iskoláskorú népesség kiterjedése és a gyöngyösi gimnázium látogatásának összefüggése, hogy amennyiben nagyobb a diákok abszolút száma egy községben, akkor általában alacsonyabb az egy tanulóra jutó nem tanulók száma, azaz a falvak lakóinak erősen eltérő méretű diákságának magyarázatát nemigen fogjuk az iskoláskorúak különböző arányaiból sem levezetni. A 10-19 éves népesség aránya a teljeshez viszonyítva a járásban átlagosan 19,4%, és a szóródás terjedelme viszonylag jelentős: 1941-ben 7,1%, 1949-ben pedig 9,76%. Az 1941-ben az iskoláskorúk, ill. gimnazisták száma alkotta adatpár meghatározta diagramot vizsgálva előtűnik, hogy (a néhány „szabálytalanságtól" eltekintve) az előbbi változó akkor ingadozik inkább együtt a gimnazisták számával, ha értéke viszonylag alacsony (kb. 500-600 fő alatt), és ekkor minél nagyobb számú iskoláskorúhoz minél nagyobb számú gimnazista társul, valamint ha értéke viszonylag magas (500-600 fő felett), akkor viszont nagyobb számú iskoláskorúhoz kisebb számú gimnazista járul, mindezek a tendenciák pedig (ez látszik a különböző színű pontok közelségéből) 1949-re is igazak. Mindazonáltal nem ez a tényező az egyetlen meghatározó (1. 1949-ben 500 fő alatti iskoláskorú népességnél - vagyis a mérhető értéket adó esetben - a diákok számával mért korrelációs együttható r = 0,455). Azt, hogy az 500 fő feletti iskoláskorúnak lakhelyet nyújtó települések miért küldtek kevesebb diákot intézményünkbe, szerény mértékben és paradox módon magyarázhatja ezen falvak társadalmának a 10-19 évesek arányszámát tekintve néhány százalékpontos fiatalabbsága az 500-600 fő alatti értéket mutatókhoz képest, azaz vélhetően ez nagyobb számú gyermekkel rendelkező családokat jelentett, amely modell ekkor általában nem a magasabb társadalmi státusú csoportokat jellemezte, így az iskoláztatási kedv is kevesebb lehetett itt, vagy/és az alacsonyabb fokú intézmények felé irányult. A fent leírtak hiánytalanul alkalmazhatók a fiú tanulók és fiú iskoláskorúak számának öszszefüggéseire is, mert a diagram képe ekkor is teljesen hasonló lesz, csak a tendencia megváltozása természeztesen az iskoláskorú fiúk 250-300 fős számánál következik be. 107 A leírtak bizonyosságát azonban egyetlen tényező, az 500 főn felüli iskoláskorúval rendelkező falvak kicsiny száma, így statisztikai esetlegessége erősen csökkenti, szükséges lenne más úton való igazolása is. Tovább keresve a falvak helyzetében megjelenő különbség kiváltóit megvizsgálandónak tartjuk az iskolázási tradíciók szerepét, amely jelen helyzetben csak az össznépesség műveltségi-képzettségi mutatóinak vizsgálatát takarhatja, mégpedig az 194l-es népszámlálás részletesebb publikált adatai alapján, 108 kiegészítve mégis az 1949-ből közölt adattípusokkal, 109 ha azt előbbinél nem találjuk meg. Számításaink szerint ez a tényező az eddig vizsgáltak között a legmeghatározóbb, hiszen a korrelációs együttható közel 0,7, azaz a diákok számának szóródását közel 50%-ban a falu hivatalosan elismert műveltsége szabja ki, amely persze nem jelenti azt, hogy ezen megszabó erő hátterében ne állna más, mélyebben gyökerező 107 A két diagram hasonló képének és fele akkora független változóinak ténye jelzi a lánytanulók marginális jelenlétét a gyöngyösi elitoktatásban a járásból érkezők köréből. 108 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1947. 310-313. 109 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1950/a. 202-205.
