Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

járás délkeleti részét, mely a jászapáti katolikus gimnáziumhoz közel feküdt. 1941-ben a hevesi járás művelődési viszonyai minden tekintetben messze a legelmaradottabbak voltak az egész megyében a városias Heves jelenlétének ellenére, így pl. a jelenlévő népesség 2,3% végzett legalább négy középiskolai osztályt, míg a diplomások száma nem érte el a 2 ezreléket,

81 ugyanakkor egész Heves megyére ezen mutatók értéke: 6%, ill. 6,1 ezrelék.

82 A tetemes különbség fennállt az 1949-es népszámláláskor is.

83 Ebben az állapotban az iskolahiányos helyzet ugyan erősen mérsékli a beiskolázási esélyeit a terület iskoláskorúinak, de növeli is gimnáziumunk szempontjából a keresleti potenciált, ezért láthatjuk a vonzáskörzetnek a közigazgatási határon való nagyobb méretű, de kisebb erejű túlterjedést Hevesnek és körzetének irányába. Nem vehető azonban számba meghatározóként - legalábbis a gyöngyösi gimnázium kínálatától alig függő térségben - a települések népességszáma. Ennek a hatásnak voltaképpen egyetlen szóba jöhető esete 3 egri család jelenléte, annak ellenére, hogy ebben a nagyobb lélekszámú városban ekkor három gimnázium is működött

84 hét másik középfokú iskola mellett.

85 Valójában közülük ketten már nem első állomásként érkeztek Gyöngyösre, és ugyancsak ketten Gyöngyösön, ill. közvetlen környékén születtek. Itt igen gyenge hatásként említendő meg a közlekedés-földrajzi helyzet is, amely csak Tarnaörs esetében növelte valamivel a gimnáziumba jutás esélyét, mivel a Gyöngyös-Jászapáti helyi érdekű vasútvonal itt visszatüremkedett Heves megyébe,

86 így ebből az egy faluból napi rendszerességgel be lehetett járni, igaz, hosszabb út árán, amiért is egész időszakunkban pusztán 4 diák látogatta a gimnáziumot 3 családból. A tárgyalt csoport eltartóinak foglalkozásnevei alapján a középrétegek közé sorolható 11-12 fő, akik között 4 értelmiségi van a 3 tanító és egy magas rangú, egri katonaorvos személyében; a hivatalnokréteget megint két községi alkalmazású személy alkotja; a magánhivatalnokok (5-6 fő) a falvak (sokszor egyetlen) nagyobb cégének (bánya, hitelszövetkezet), ill. nagybirtokának tisztjei, sőt egyikük állása mellett maga is nagyobb földbirtokos.

87 E középiskoláztatást igénylő csoportok azonban nem a falu (merthogy azokról van szó) zárt rendszerének belső differenciálódásából jöttek létre, hanem jellegzetesen kívülről érkezett személyekből adódtak,

88 sőt a bevándorlás nem is olyan régen történt, ugyanis a középrétegek81 Megdöbbentő adat, hogy a több mint 1600 lakosú Erken az 194l-es népszámlálás eszmei időpontjában nem volt jelen 4 középiskolai osztálynál magasabb képesítésű személy, és az is csak 12. - KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1947. 80.; 313. 82 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1947. 82.; 315. alapján számított értékek. 83 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1950/a. 206-207. 84 MÉSZÁROS István 1988. 330.; 334.; JÁMBOR György 1942/b. 155-157. 85 MÁLNÁSI Ödön 1929. 77-78. 86 KRISTON Pál 1992. 36-37.; MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1941. 237. 87 A nagybirtok, főként szőlőbirtok intézőinek a környéken saját gazdaság tulajdonlásával való jellemezhetőségére 1. BODNÁR László 2001. 163. 88 A középrétegek, itt éppen a hivatalnokok, falusi vándorlására jellemző példa az anyakönyvek tanúsága szerint a csányi jegyző esete, akinek gyermekét ugyanezen forrás szurdokpüspöki születésűnek jelzi, és valóban az 1932es tiszti címtár (MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1932. 55.) szerint ekkor az apa, az eddigiekhez hasonlóan a hatvani járásba eső Szurdokpüspöki jegyzője volt. A költözést 1935 körűire tehetjük, mert ekkor mondja először a tiszti címtár „hősünket" csányi hivatalnoknak (MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1935. 55.). Ugyanilyen típusú jegyzői pályafutást mutat be ezen időszakból HORVÁTH László 2002. 122. Gyöngyös, Gyöngyöspata, Gyöngyöshalász, Vámosgyörk állomásokkal. A községi szintű tisztviselők járáson belüli vándorlásával kapcsolatban esetleg felmerülhet, hogy itt valójában közigazgatási jelenségről van szó csupán, nem pedig társadalmiról, mely elgondolásunkat erősíti a főszolgabíró és a megye döntő szavának megléte (ROMSICS Ignác 1999. 21.) ebben a kérdésben.