Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
eltérítő erőt tulajdoníthatunk viszont a nagy, főleg felekezeti és leányoktatási iskoláztatási központoknak, melyek látogatása plusz költséggel járt. Végeredményben azt szűrhetjük le a kínálat elemzéséből, hogy az ezután vizsgálandó diákpopuláció iskolahasználati technikái nem azonosíthatók a gyöngyösi iskolahasználat egészével, sőt annak reprezentatív mintájának sem tekinthető. A nem gyöngyösi, főként falvakban élő és dolgozatunk tárgyát képező népesség körében viszont jóval kisebb számú, extrakiadásokat fedezni tudó szülő élt, tehát körükben a konkurencia sokkal kevésbé jelentett versenyképes kínálatot, vagyis a gyöngyösi gimnázium példáján keresztül megvizsgálandó iskoláztatási modell akár az egész csoportra elfogadható érvényesként. Mivel azonban egy az egész földrajzi térre kiterjesztett, egységes modellt rendkívül differenciálatlannak érzünk, a megoldást - vélekedésem szerint - a gyermekét gimnáziumba járató réteg további csoportokra bontása adhatja a lakóhely különbözőségéből, mint kulcsból kiindulva. III. A keresleti oldal A kereslet elemzése során - melyen ezentúl nem a potenciális, hanem a tényleges avagy kielégített keresletet, tehát az iskola tanulóit értjük - a továbbiakban ennek meghatározóit keressük, azaz immár ténylegesen az iskoláztatási stratégiákat próbáljuk felkutatni. Ezt első tekintetre a diákok lakóhelyére vonatkozó adatokra támaszkodva igyekszünk megtenni, melynek eredménye reményeink szerint - az említett stratégiák szerepét az intézmény szempontjából megfogalmazva és a földrajzi elhelyezkedés szerepével egybecsengően - a gimnázium vonzáskörzetének meghatározása 48 és a vonzóerők sokszínűségének felmutatása lesz. Ezt pedig azért tesszük, mert - némi parafrázist alkalmazva a XIX. század eleji piacközpontokra vonatkozó kutatás elvégzőjének szavain - „.. .nyilvánvalóvá vált, hogy" a gimnázium „.. .vonzásának erejét nem csupán és nem elsősorban a központ fejlettsége, népességszáma, urbanitása, hanem a vonzásterület gazdasági-társadalmi adottsága is befolyásolja." 49 Mindazonáltal mielőtt a dolgok közepébe vágnánk, szólnunk kell az elkövetkező gondolatok néhány visszatérő eleméről. Ilyen állandó gondolat lesz a tandíj és tanulmányi eredmény kapcsolatának vizsgálata minden egyes társadalmi csoport esetében a vagyon lehetséges megismerése céljával, melynek véleményünk szerint kivihető módja a korrelációszámítás (7-9. melléklet). A személyenként befizetendő tandíj maximális összege 100 P volt évente, ill. a magántanulóknál ez egyes években 150 P volt, csakhogy utóbbi összeg oly ritkán fordult elő, és sokszor nem is lehet az ezt befizetni kénytelen személyt azonosítani, hogy a legmagasabb tandíjkategóriába való tartozást mi mindvégig 100 P-s befizetésnek vettük, mellyel aligha torzítottuk jelentős mértékben eredményeinket. Ebből az összegből 5 kategóriában, 20 P-nként lehetett könnyítést nyerni egészen a mentességig. Az összevetés komoly korlátja, hogy csak 1938 és 1944 között tehetjük meg ezt, 5 " mert a háború után a tandíjkategóriák - az inflációval párhuzamosan - felborultak, több tucat jött létre belőlük, sőt követhetetlenné vált a rendszer, míg az osztályozás szisztémája végig állandó maradt a korszakban. Fontos meghatároznunk, hogy miből adódott a tandíj mértéke. Egy évkönyv pontos és mégis rövid megjegyzése szerint: „A kedvezmény elnyerésének feltételei: a jó maga48 Hasonló célzatú kísérlet más történelmi korszakra: LENGVÁRI István 2001. 148-149.; SASFI Csaba 1997. 131-171.; ill. TÓTH Árpád 2001. 86-90.; 99-101. 49 BÁCSKAI Vera - NAGY Lajos 1979. 285. so Ezért a tanulmányi eredményt is csak ebből az időszakból vettük, így a következtetések is csak az 1944/45-ös tanévig érvényesek.
