Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig

Rá hat évvel, 1576-ból a dézsmajegyzék új képet ad a település életéről.

12 Egyértelműen igazolja a török forrásból leszűrt lassú fejlődést, a népesség felszaporodását. 48 gazdaság fizetett dézsmát, Madaras András volt a bíró, s ő készítette az összeírást is. 39 család csak szántóművelés után, gabonából adózott. 7 gazdálkodó adott dézsmát gabona és bárány után is (Balassi Gábor, Soós Péter, Kancsár János, Tóth Péter, Bencsik Kelemen, Madaras István, Boconádi Miklós,) Balassi Györgytől csak bárányból szedtek tizedet. A gazdaságok megnövekedő számát a jelentős betelepülés váltotta ki. Az összeírásban a Szabó, Bóczián, Csapó, Csipke, Fekete, Kádas, Kata, Kancsár, Kopasz, Köncöl, Krisan, Lapos, Lesta, Mizsér, Sági, Sánta, Sós, Tamási, Tár, Wegiel családok ősei jelentek meg. Ehhez képest szerényebb képet kapunk az 1579. évi dézsmát boncolgatva. 26 gazdaság adózott, 18 csak gabonában, 7 gazdaság bárány és gabona után is, míg Tamásy Gallus, a Tamási család őse összesen egy báránnyal váltotta meg családi gazdaságát. Két új családnév bukkant föl, a Bakos és a Sebestyén.

13 1581- ben 27 háztartás adata maradt fenn, 16 csak gabonából, 9 bárány és gabona után is, míg kettő csak bárány után fizetett tizedet. Bár a gazdaságok száma stagnál, egyre újabb neveket találunk. 1581-ben fizetett először Vámosgyörkön adót a Bakos, Demjén, Géci, Petrik, Mocsó, Dienes család.

14 1582- ben Bodonyi Gáspár bíró úr idejében pedig a Benyik, Gál, Gyóni, Juhász, Korláti, Markazi és Somogyi család neve jelent meg a község történetében.

15 Vagyis megállapíthatjuk, hogy tagadhatatlanul nehéz terhet, sőt egyfajta sokkot is jelentett a török hódoltság beköszönte a faluban, a település a XVI. század végéig nem néptelenedett el. A lakosság öszszetétele hullámzott, hol húsz, hol közel negyven családi gazdaságot adóztattak, de a település töretlenül létezett. Gazdasági szerepe sem sokat változott. Tipikus alföldi falu képét mutatja a sok, zömmel szántóművelő gazdaság. 6-8 család folytatott vegyes gazdálkodást, s néhányan minden évben az atkári, halászi határban vállalkoztak szőlőművelésre is. A befizetett dézsma alapján a falut leginkább a tisztes szegénység jellemezte. A határ méreteihez képest nem túl számottevő a juhtenyésztés sem, pedig ez biztosította a település gyapjú, irha, hús, túró, vaj szükségleteit. A századfordulóra azonban a helyzet tragikusan megváltozott. A tizenöt éves hadjárás (1591-1606) vidékünkön is tombolt, a romló társadalmi, biztonsági, gazdasági körülmények Györköt erősen megviselték. Eger elestét követően, az újabb háborús időszak következtében a lakosság a faluban is erősen csökkent. A korábbi 30-40 adózóval szemben, az utolsó fennmaradt gabonadézsma jegyzék 1598-ban csupán 10 dézsmafizető parasztgazdaságot tartalmaz. Adézsmából visszakövetkeztethető gabonatermelés a 22 évvel ezelőttinek a 14 százalékára esett vissza. Jól lemérhetők a századvég általános elszegényedésének jelei. Feltehetőleg 10 családnál ugyan több maradt a településen, vagy szivárgott vissza, de ezek a csekély jövedelmű zsellérek számarányát növelték.

16 A török birtokosok mellett természetesen magyar tulajdonosok is igényt formáltak a településre. A XVI. században az említett módon az Országh család, majd enyingi Török Ferenc birtokolta, 1606-tól pedig Török Zsuzsanna férje, Nyáry Pál tulajdonába került.

17 Ezt követően a 12 OL. E. 159. 9687. 13 OL. E. 9688. 14 OL. E. 9690. 15 OL. E. 9691. 16 OL. E. 9692. 17 BOROVSZKY Samu 1909. 87.