Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

bőr mennyiségét nem ismerjük, de arra van információ, hogy Holczer Alajos tímárnál nagyobb mennyiséget találtak és azt lefoglalták. Erről május 16-án Skultéti János tanácsos tett jelentést Simcsó Ferencnek. A feltalált bőrök mennyisége azonban nem lehetett elegendő, mert Szentmártonyi kormánybiztos június 3-án külön rendeletet adott ki beszolgáltatásuk iránt. Az elkészült bakancsok mennyiségét sem ismerjük. Klapka György tábornok, helyettes hadügyminiszter a városhoz intézett május 23-i levelében sürgette a helybeli vargák és csizmadiák által készítendő bakancsokat. Szentmártonyi ellen a szabadságharc leverése után szintén hadbírósági eljárás indult „lázadás előmozdítása" vádjával, amelyet Mikuleczkyéhoz hasonlóan beszüntettek.

66 Március végétől folyamatosan tartott az újoncozás is a városban. Erre Repeczky Ferenc kormánybiztos több rendeletben is utasította a várost. Ekkor még az 1848 szeptemberében kivetett 238 fő hátralékáról volt szó. Az újoncok beavatása Egerben történt Pók György megyei polgári biztos közreműködésével. Pók május 2-án arról tudósította a várost, hogy 73 fŐ az elmaradása. Ez a valóságnak nem felelt meg, mert ettől Gyöngyös jóval több újoncot állított ki, csak mint már említettük, erről nem volt tudomása. Sok gyöngyösi születésű fiatalember a honvédségbe történő toborzáskor 1848 tavaszán és nyarán nem Gyöngyösön tartózkodott, így az ő önkéntes jelentkezésükről a városnak csak hézagos ismeretei voltak, Pók Györgynek pedig még annyi sem. Arról sem tudtak, hogy a féléves önkéntes nemzetőrnek jelentkezők közül többen azóta rendes honvédek lettek. Ismeretek legfeljebb azokról voltak, akik a 65. honvédzászlóaljban szolgáltak. Az önkéntes nemzetőrök nagyobb része azonban a komáromi várőrséghez került, s alakulatuk február folyamán lett része a 71. honvédzászlóaljnak. Ráadásul a város és Pók György kimutatásai nem is egyeztek meg. Mint említettük 1849 április elején sok olyan honvédre fény derült, akiről korábban nem tudtak. Ezeket az ismereteket már tartalmazták az április 21-22-én elkészült fertályösszeírások is, amelyek révén „pontosabbá" tudták tenni a honvédek kimutatását, de még ez is alatta maradt a valóságos létszámnak. Pók György és a megyei hatóságok azonban a saját összesítéseikhez ragaszkodtak. 1849. április 24-én az országgyűlés újabb 50 000 újonc kiállításáról hozott döntést. Ezen kivetésből 1135 fő esett Heves megyére. A létszám településenkénti felosztására a megyei közgyűlés május 16-án egy bizottmányt küldött ki, amelynek tervezetét május 18-án fogadták el. Ennek értelmében Gyöngyösre 60 fő esett. Ezt Izsák László főszolgabíró május 25én tudatta a várossal. A hátralék és az újabb kontingens kiállítása komoly problémának ígérkezett, ezért elhatározták a 19. évüket újabban betöltöttek és a 23-25 évesek összeírását is. Végül részben rájuk is kiterjedt a sorshúzás. Komoly problémát jelentett, hogy sok Egerbe beszállított újoncot a hadfogadónál megejtett vizsgálat során alkalmatlannak minősítettek, így ezek helyett újabbakat kellett kiállítani. Az alkalmatlanság gyakran abból adódott, hogy nem feleltek meg az előírt magasságnak. A június közepéig tartó újoncozás során végül március végétől legalább 166 főt állítottak ki sorshúzás útján, s ha az önkéntesen jelentkezőket, a bizonytalan időpontúakat is odavesszük, illetve azok egy részét, akikről nem tudjuk, hogy sorshúzás vagy toborzás révén lettek honvédek, ez a létszám még 20 fővel több is lehet. így végül nemcsak az előírt 298 főt állították ki, hanem jelentősen túl is teljesítették.

67 Kevésbé volt sikeres a védseregbe történő toborzás. Ez Szemere Bertalan ötlete volt, aki az Oroszhegyi Józsa által vezetett pesti gerillacsapat februári és márciusi sikerein felbuzdulva, rájuk akarta alapozni a Felvidék védelmét. Ezek nem számítottak rendes katonának, bár 66 HML V-101/b 24. d. 57., HERMANN Róbert 1995. 136-159. 67 HML V- 101/b 8. d. 20., 21., HAJAGOS József 2001. 59-71.