Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Hajagos József: Egy gyalogos huszárcsíny és következményei. Jakab Mihály gyöngyösi polgármester és gróf Montecuccoli ezredes elfogása
Sikeresnek bizonyult a feldunai hadtest elterelő hadművelete. A cs. kir. fővezér jelentős csapatokat küldött Görgei üldözésére, akit északról ráadásul Christian Götz vezérőrnagy, nyugatról pedig br. Balthazar Simunics altábornagy csapatai is fenyegettek. Sikerült idejében kitérnie a bekerítés veszélye elől a bányavárosok felé, s a 7000 főre apadt üldöző csapatokkal szemben több napos előnyre tett szert. A hadtest Guyon Richárd ezredes vezette hadosztálya február 5-én elfoglalta a Deym vezérőrnagy vezette cs. kir. különítménytől a Branyiszkói-hágót, s ezzel Schlik hadtestének hátába került, amelyet délről Klapka csapatai is fenyegettek. A bekerítéstől, illetve a komolyabb veszteségektől csak a „tiszatáji" magyar seregek főparancsnokává január 29-én kinevezett Dembinski altábornagy kapkodó, egymásnak ellentmondó intézkedései mentették meg Schliket, aki végül Kassáról szinte zavartalanul tudott elvonulni Rimaszombat felé. Február 10-én Görgei és Klapka seregei Kassán érintkezésbe léptek egymással, ezzel a tervezett összpontosítás minden akadálya elhárult. 15 Ezzel lehetővé vált a tervezett magyar ellentámadás, de ennek bemutatása nem tartozik tárgykörünkbe. Annál inkább a Tokaj és Szolnok közötti tiszafüredi átkelő térségében lejátszódott események, amelyek a Schulzig-hadosztály Miskolc környékére vonulásán kívül leginkább érintették Gyöngyöst. A tiszafüredi átkelő biztosítása 1849 januárjában A Tiszafüred és Poroszló közötti átkelő, amely állandó híddal is rendelkezett, Szolnok és Tokaj között a legfontosabb tiszai átkelőhely volt. Védelme az úgynevezett tartalékhadosztályra hárult. Ez a Répásy Mihály vezette tartalékhadtest maradványaiból jött létre. A tartalék hadtest szintén Szolnokon keresztül vonult vissza, ahonnan Balmazújvárosra kellett menetelnie. Parancsnokságát Kunmadarason Répásy tábornok Kazinczy Lajos alezredesnek adta át, mivel kinevezték a Hadügyminisztériumba újoncozási és pótlovazási osztályfőnöknek. Ennek egyik hadosztályát (2900 fő) január 18-án az ideiglenes hadtestparancsnok vezénylete alatt Perczel seregének megerősítésére rendelték. Perczel a hadosztályra Szolnok visszafoglalása miatt tartott igényt. így Balmazújváros környékén csak a tartalékdandár elnevezésű seregrész maradt, s a későbbiekben erre használták a tartalékhadosztály elnevezést. A hadosztály gerincét 3 honvédzászlóalj alkotta. Ezek azonban csekély harcértékkel rendelkeztek. A korábban Perczel hadtestéhez tartozó 35. és 50. honvédzászlóalj részt vett a december 30-i móri ütközetben, amelyben súlyos vereséget szenvedtek. Bangya János őrnagy január 2-i beszámolójában a két zászlóalj veszteségét 300 halottra és 200 fogolyra tette. Nagy volt a veszteség a fegyverzetben és egyéb felszerelési tárgyakban is. Ennek következtében szükségessé vált a két zászlóalj újjászervezése. A 49. honvédzászlóalj pedig kiképzőzászlóalj szerepét töltötte be. 15 Tiszafüredre ezen hadosztályból legelőször az 50. honvédzászlóalj 1 századát, valamint a pesti haditanoda hallgatóiból alakult egyetemi légió századát, 24 Sándor-huszárt és 3 hatfontos ágyút rendeltek ki Agonas Pompejusz százados vezénylete alatt (összesen 435 fő). A szomszédos tiszai átkelőhelyek, így pl. Polgár megszállására ekkor még nem került sor. Agonas százados parancsnoksága nem bizonyult szerencsés választásnak. Csekély erejéből a poroszlói oldalra csak előőrsöket állított. Ezek január 21-én egy ellenséges dzsidás járőr közeledtét jelentették a poroszlói töltésen. Ez a járőr - ha egyáltalán létezett -, csak Ottinger 15 HERMANN Róbert 1996. 266-267., HAJAGOS József 1994. 71-72. 16 HERMANN Róbert 1995. 120., 122-123.
