Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

metszettek, a felső ívelt végével visszahúzva vágtak. A kés baltájával a tőke elhalt részeit ütögették le. A készlet kapircsa is a metszés munkafolyamatához köthető: vele húzták el a tőkefej mellől a földet, tehát a metszést előkészítő, kisegítő munkaeszköz volt. A többi - a vonókés, a fűrész, a kanalas fúró, a ráspoly - a kádármunkák elvégzésében nélkülözhetetlen. A néhai patai szőlősgazda tehát maga csinálhatta a hordókat, kádakat, csebreket. Az erdővel élő kapcsolata lehetett, az ágfűrész nyele ugyanis gímszarvas agancsából való házi készítmény. Juhait vagy a közös gyepen, vagy az erdei tisztásokon, cserjés hegyoldalakon legeltethette, ehhez kellett a gyapjúnyíró olló. Az összeírások a törökkorban nem adnak tájékoztatást arról, hogy mennyi szarvasmarhát vagy lovat tartottak a településen. A szántók visszaszorulása azonban bizonyára az igaerő csökkenésével járt együtt. A középkorban meglehetős juhtenyésztés (gyapjú, irha, hús, túró, vaj) olyan hanyatlást mutatott, hogy az 1576. évi dézsmaszedéskor csak három patai parasztgazdaságban volt bárány.

21 (Juhász István, Márton és Péter: összesen 225 darab.) Hét esztendő múlva ugyanezen három juhász családnak már csupán 160 darab báránya került dézsma alá, 1606ban pedig csak 180 darabos szaporulatuk volt.

22 Eger elestét követően, az újabb háborús időszak következtében a lakosság növekedése Patán is visszaesett. 1598-ban csupán 79 dézsmafizető parasztgazdaságot tudtak összeírni, valamint felvettek további nyolc aratásból élő teljesen nincstelent is.

23 Főleg a bortermelés zuhanása szembeszökő. Az 1578. évi 73 ezer liter termés helyett ekkor hivatalosan csak 6300 litert szüreteltek (mindössze 45 szőlősgazdánál), míg az amúgy is elenyésző gabonatermelés a 22 évvel ezelőttinek a 60 százalékára esett vissza. Jól lemérhetők a századvég általános elszegényedésének jelei. A patai társadalmon belül a csekély jövedelmű zsellérek számaránya 42-ről 57 százalékra emelkedett, a szegény jobbágyok aránya pedig több mint kétszeres emelkedést mutat (10,6-ról 24 százalékra). A gazdagparasztok aránya 8,4-ről 6,3 százalékra csökkent. A féltelkes jobbágyok száma nem változott Patán (1578-ban 10,6, 1598-ban pedig 12,6 százalék az arányuk). A tizenöt éves hadjárás (1591-1606) és a romló gazdasági körülmények a patai egyházat is megviselték. 1610-ben azonban komoly engedélyezési eljárásokat követően a beszakadt 21 OL. 9687. 22 SUGÁR István 1966. 18. 23 LÉVÁRDY Ferenc 1984. 5. 2. kép. Mohairem Bese hatvani török adószedő nyugtája Pata város 1072. évibefízetett adóiról (1662)