Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban

6. kép. Kalitka jön ki pitypalattyolni. Nem szereti a nyitott kalitkát, a sötétet, a csendes zugot kedveli. Úgy kell elkészíteni, hogy az alja kihúzható legyen, amibe homokot kell tenni. Hátul is kell egy kis ajtó. A kalitka tetejét minden esetben ki kell bélelni, mert a fürj ideges természetű, állandóan ugrál a lábával rúgva egyet és így a fejét beleveri a kalitka tetejébe. Az előteret is célszerű kibélelni. Amikor megfogjuk, nagyon kell vigyázni arra, hogy a lába az ujjunk között legyen, mert én is jártam már úgy, hogy a lába ugyan a tenyeremben volt, de nem fogtam szorosan és amikor egy nagyot rúgott, kirepült a kezemből. Apám saját maga készítette a kalitkát is. Először megcsinálta a keretet, ennek a tetejérefeszítette ki a vásznat úgy, hogy az egy kicsit engedjen, rugalmas legyen, ne legyen nagyon feszes, így a madár nem ütheti meg a fejét. Ennek ellenére azért volt olyan madaram, amelyiknek a feje tiszta kopasz volt, teljesen lekopott róla a toll, sőt ki is sebesedett, anynyira összetörte. Ezek között a madarak között is akad türelmesebb és vadabb is. A fürj rovarokkal és magvakkal táplálkozik. Télen ezekhez nem, vagy csak nehezen juthat. Én kendermagot vásároltam neki, ezzel etettem, de ha ez nem volt, akkor tiszta búzát kapott. Arpadarát is adtam, de csak kényszerből, alkalmanként, ha nem volt más, ugyanis az árpadara olyan a madárnak, mint az embernek a kukoricakása. Szükség esetén azonban kukoricakását is kaptak. Amikor lehetett, tücsköket is fogtam, de emellett nagyon szerették a salátát és a tyúkhúrt is. Egy madár 6-7 évig is elélt a kalitkában. Én saját szórakoztatásomra fogtam, díszmadárként tartottam otthon vagy azért, hogy ajándékba adjam. A kalitkát én is magam, házilag készítettem. Az utolsó fürjet a 80-as évek vége felé fogtam. Egyszer történt meg az, hogy egy alkalommal kettőt is fogtam, de nem szárnyaltam túl apámat, mivel az Ö teljesítménye egyszerre három madár volt. Mostanra mondhatnám, teljesen eltűnt a fürj a környékről. A vegyszerek, és a hatalmas táblák nincsenek jó hatással ezekre a madarakra. Mára a madárfogás sokat veszített jelentőségéből. Az ókorban, középkorban még foglalkozásnak számító madarászás a későbbi időkben már csak keresetkiegészítést jelentett, ma viszont ezek közül egyiket sem modhtajuk el. Talán a mai ember már csak szórakozásból, saját maga, esetleg mások mulattatására fogja az énekes madarakat. A hálóval történő madárfogás egyre ritkább, aminek oka egyrészt az, hogy a törvény szigorúan tiltja, másrészt viszont az, hogy mára ezeknek a madaraknak a száma jelentősen megcsappant, majdnem eltűntek, s ebből következően védetté váltak. Megállapíthatjuk, hogy a madárfogás módszere az évszázadok során alig változott, a középkorban is ugyanúgy fogták a madarat, mint a XX. században, legfeljebb az alkalmazott technika csiszolódott, finomodott.