Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Fülöp Lajos: Hugai Ferenc és nyelviskolája

ép") botrányos kalandokba (Grieg: Menyasszonyrablás, Ingrid panasza) keverik. Falujából menekülnie kell. Egészen átadja magát a tobzódásnak és az esztelen szeretkezésnek (Grieg: A manókirály palotájában), mely után feltámad lelkében nemesebb énje (Grieg: Hajnalhasa­dás), de késő, a múlt visszajár kísérteni, és lelkiismerete nem engedi meg neki, hogy a tisz­talelkű Solveig szerelmét elfogadja. Felkeresi anyját, akit haldokolva talál. Csillogó mesét mond neki, úgy zárja le szemét (Grieg: Aase halála). Mint érett férfi, tovább kergeti önző, kalandos álmait, mígnem szerelmi mámorából Ani­tra csalfa játéka (Grieg: Arab tánc, Anitra tánca) ábrándítja ki, übermensch-császár-álmaiból pedig a kairói bolondokházában szerzett tapasztalatok után tér magához. Közben otthon Solveig rendíthetetlen hűséggel vár (Grieg: Solveig dala) Peer Gyntre, aki öregen, hajótö­rötten (Grieg: P. G. hazatérése) meg is jő, hogy fejét S. ölébe hajtva találja meg a hitet, re­ményt és szeretetet. A drámai költemény lényege homályos részletei ellenére is világos: a „Gynt-féle Én" ön­ző elvének megdőlése. Értéke szépségében és belső igazságában van. 5. Ady Endre „ Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret; Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek." (Az Illés szekerén) I. A lángész sok olyan nagy igazságot sejt meg előre, melyet később a tudomány, a művészet és az élet igazol. Újat ad, amely a régivel szemben for­radalmi; innen a lángész kálváriája. II. Ady a realizmus és naturalizmus idején lép fel. Pályáját a/ származása (Érmindszent, 1877. nov. 22, - Budapest, 1919. jan. 27.), b/ betegsége (1902) és cl párizsi útja (1904) determinálják. III. Maupassant úgy gondolja, hogy az író sze­mélye nem tartozik a nyilvánosság elé. Ady életé­nek intimitásaiba mindenesetre túlságosan bele­nyúlt a közönség. A művészt művein keresztül kell nézni, de fölösleges rajta viviszekciót végezni. Vi­szont téved Benedek M., amikor Adyval kapcsolat­ban azt írja, hogy a lángészt nem magyarázza a kör­nyezete. (Az anyám és én. Egy csúf rontás. A föl­földobott kő. Hepehupás, vén Szilágyban). Az Ady-probléma. A művészet hivatása: nem­csak a gondolat, hanem az érzés, sőt a sejtelmek tol­mácsolása is. Az élet változása új szépségeket ter­mel a művész lelkében. 6. kép. Piac tér 2. A Húgai Nyelviskola második épülete

Next

/
Oldalképek
Tartalom